A teraszon túl meleg van – február elején…
Tel-Avivba szökött Párizs
Gyalogos város…
@i.Izrael.im.2018.01
Közös reggelihez ültünk le az étkezőben, mert a tetőteraszon túl meleg volt február 8-án… Tel-Avivban.
A kávét a közeli francia pékségből hoztuk a croissant-okkal együtt, a „kenőcsöket” (humusz-thina, paradicsomos, zöldséges padlizsán, padlizsán thinával) előző nap a szemben lévő szuperben vettük, meleg, magos kenyérrel, zöldségekkel, gyümölccsel – nem is tudtunk ellenállni, este elpusztítottuk a felét – „majd holnap veszünk még” felkiáltással.
„Jól élünk” – mondogattuk a kulináris élvezetek közepette, de meg is dolgoztunk érte: napi 10-15 kilométernyi gyaloglással.
Egy várost gyalog lehet igazán megismerni – vallom, és ezen a négy napos urbanisztikai workshopon bizony sokat gyalogoltunk.
Kezdődött azzal, hogy a reptérről kijövet vonatra szálltunk és 10 perc múlva már Tel-Aviv északi buszpályudvarához közeli megállóban csináltattuk az elektronikus jegyeket.
Felszállhattunk volna egy buszra, de kevés volt a csomagunk, gondoltuk, három órányi ücsörgés után mehetnénk gyalog is… még budapesti időjárásnak megfelelő meleg cuccokban… nos, az Arlozorov utcát nem felejtjük el… (tanulság: legközelebb felszállunk a buszra, ami levisz a tengerpartra)
A szállásunkat csak 15:00-kor foglalhattuk el, ezért kényelmesen megebédeltünk…
.
.
.
.
.
.
.
.
Sült padlizsán thinával meglocsolva, friss, meleg kenyérrel és mentás limonádéval.
Közben hol kisütött a nap, hol elbújt a felhők mögött, de a minusz 2 után a plusz 20 azért édesen melengető volt.
kilátás a tetőteraszról
A lakást, ahol megszálltunk, még takarította egy pasi, így letettük a holminkat és elindultunk a Dizengoffon sétálni – „lehizdangef”, ahogy a héber mondja.
A Ben Yehudától, ahol laktunk, minden egy „köpésre” van, ezt a sok gyaloglás közepette is értékelte a társaság, amikor a „mi utcánkba értünk”.
Dizengoff Center
Másnap a reggeli után kényelmesen készülődtünk, mivel ez amolyan szabad programos nap volt, a társaság szétszéledt… vacsorára viszont a Dizengoff Center háziétel-piacára mentünk, és alaposan bevásároltunk a marokkói, iraki zsidó konyha finomságaiból. Hazavittük és még másnap is azt ettük vacsorára.
Sarona – kis házak a nagyok ölelésében
Péntek rövid nap – mert ha bejön a sabat, leáll az élet, de legalábbis a tömegközlekedés.
Ezért a házunk előtt megálló busszal kikalandoztunk Bné Breakba – a közeli ortodox városba, mintegy visszamenvén az időben vagy 200 évet.
Innen egy másik busszal az északi, elegáns lakónegyedbe mentünk – Ezorei Chen.
Majd egy kanyarral délre fordultunk, a piacon fűszerkeverékeket, kenyeret és friss datolyát vettünk.
Rothschild péntek délután
Igyekeztem mindig más utakon menni a társasággal, hogy érzékeljék a város összetettségét: jártunk az első, nagyon szegény településmagot jelentő Neve Tzedekben, ami most a francia bevándorlók kezdvenc lakóhelye, közel a tengerhez, kikupálódva, nagyon drága lakásokkal, sétáltunk a Rothschildon, a péntek koradélutáni füvönheverészés idején, az új magas épületek árnyékában, hallgattuk utcai énekesként magának megélhetést teremtő, valamikori híres énekesnőt a piac előtti téren, végigmentünk a városrehabilitáció egyik szinterét jelentő Senkinen, beugrottunk a régi temetőbe, a távolabbi helyeket pedig busszal néztük meg.
Pénteken, vacsora után még kimentünk a kikötőbe egy kicsit sörözni, és megszerettettem velük az Arakot – mentás limonádéval ittuk.
Miri Aloni
Szombat a nagy menetelés napja volt, mert el akartam jutni Jaffo óvárosába, végig a tengerparton a kikötőbe, és miután nincs tömegközlekedés szombaton, onnan vissza is kellett jönni – na ez már megeröltető volt, annak ellenére, hogy közben jót ebédeltünk egy arab étteremben 50 sekelért fejenként 22 fajta saláta („kenőcs”) meleg laffával és limonádéval, kávéztunk a Rothschildon, meg-megpihentünk egy-egy padon.
A következő csoportnál átalakítom a programot, Jaffóra előbb megyünk ki, hogy aki elfárad, visszatérhessen busszal.
Szerdán csak 13 kilométert, csütörtökön 15 kilométert, pénteken és szombaton 16-16 kilométert mentünk.
Nagyon kellemes volt az idő, erős nap még nem tűzött a fejünkre, de azért a sapka mindig hasznos. Mint ahogy esernyőt is érdemes vinni, mert februárban azért előfordulhat egy-egy hirtelen zápor.
Mit érdemes csomagolni egy négy napos tel-avivi útra, februárban?
A téli utazások legfőbb problémája, hogy hidegből megyünk melegbe és vissza, vagyis Budapesten a reptér és a lakás között kell a meleg cucc, aztán Izraelben vetkőzünk… Fordítva kellemetlenebb…
A kényelmes cipő nagyon fontos… én azt a cipőt húzom fel az utazáshoz, ami a legtöbb helyet foglalja el, most egy bokacsizma volt az. Egy kényelmes, sportcipőt, és egy papucscipőt csomagoltam a mindent elnyelő IKEA-táskába. Két utitársam is ilyenbe csomagolt a legnagyobb megelégedésükre… Ennek a táskának az is előnye, hogy „nőni tud”, Tel-Avivban, ahogy leszálltunk a vonatról, belenyomtuk a kabátunkat – arra a visszaútig nem volt szükségünk.
Rétegesen öltözködni az ilyen utazáshoz is nagyon érdemes, mert Izraelben szépen lehántolhatjuk magunkról a rétegeket. Fürdőruha még nem nagyon kell áprilisig, de senkit nem tartok vissza, hogy pancsikoljon a Földközi tengerben. Az airbnb-s lakásokban törölközőt adnak, csak a piperecuccot kell optimalizálni, a rajtunk lévő ruhákon kívül 3 napra fehérnemű, trikó, esetleg könnyű, nem gyűrődő ruha. Sok ruhát nem érdemes vinni.
Jákob álma
Tel-Aviv drága város – mondta az egyik résztvevő, de napi 150 sekel úgy tűnik elég így is a kényelmes élethez, egy kis ajándékhoz.
