Ahmadiyya – אחמדיה
Kababir egy falu, a Carmel hegyen, amelyet a harmadik legnagyobb izraeli város, Haifa már magábaolvasztott.
Itt nincs békétlenség arabok és zsidók közt, mert a mecsetben az iszlám legbékésebb irányzatának hívei imádkoznak.
Ez az irányzat az Ahmadiyya.
A XIX. században Indiában alakult ki az iszlám békés olvasata, amely teljes mértékben elveti a dzsihádot, a „szent hitért való harcot”. Számukra a nyugati társadalmak nem ellenségek.
A világon 35 millióra teszik az Ahmadiyya irányzat híveit, közülük csupán 1500-an élnek Izrael területén, de az utóbbi időben egyre több híve van a Palesztin Autonómiában is.
Haifára Damaszkuszból érkeztek az ahmadik, a múlt század elején, miután ott kifosztották és elkergették őket, ugyanis az ortodox iszlám komoly veszélyt lát a modern irányzatban.
Megtelepedtek a Carmelen, és miután nem vettek részt a zsidók elleni harcban a harmincas években és az állam kikiáltása után nem menekültek el – békében és biztonságban gyarapodnak.
Életformájuk elsősorban a fiatal, értelmiségi muszlimoknak jelent vonzó mintát – az Autonómiában, ahol már harmadik nemzedék él az arab-izraeli konfliktus reménytelenségében, a megszünni nem akaró háborúskodásban, ott az élő példa, hogy a zsidókkal való kapcsolatnak lehet egy egészen más formája is.