Angyalok az ösvényen

Izrael kis ország, területe (a Golán fennsíkkal és Jeruzsálem keleti részével együtt) 22 ezer négyzetkilométer,  alig valamivel több mint egyötöde Magyarországnak.

Az északi Metula, és a déli Eilat között 470 kilométer hosszú, mégis,  majd ezer kilométert lehet megtenni „hosszában”, azon az  ösvényen, amelyen elszánt izraeliek gyalogolnak.

Az északi Tel Dan kibuctól a Természetvédelmi Társaság eilati bázisáig küzdelmes kirándulás a hátizsákos gyaloglás.

Tizenöt éven át dolgozott a Társaság az útvonalon, míg 1995 tavaszán megnyitották az édeklődő közönség részére, ám 2003-ig még számos, apró változtatásra került sor.

Mivel az Izrael-ösvény csak a Hatnapos háború előtti területeken halad, és Jeruzsálemet is csak érinti, 2006-ig kiegészült egy csatlakozó, de mégis önálló Jeruzsálem-ösvény-nyel, 2007-ben egy Golán-fennsík-ösvény-nyel, 2009-ben pedig egy a Kineret és alsó-galileai ösvénnyel, amely a Kinyilatkoztatás ösvénye, vagy The Jesus Trail néven ismert.

Miután az Izrael-ösvény csak egy része alkalmas arra, hogy kerékpárral is megtegyék, 2006-ban elkezdődött az Izrael-kerékpárösvény tervezése. 2011-ben adták át az első, 85 kilométeres szakaszt, Eilatról kiindulva. A teljes kerékpárösvény hossza 1200 kilométer lesz.

2010-ben a Természetvédelmi Társaság útlevelet ad ki, amelyet a túra különböző pontjain le lehet pecsételtetni – örök emlékül.

Az elszántak tél végén indulnak délről északra, vagy a nyár végén északról délre. Attól függően, hogy milyen kemény tempóban mennek, 30-60 napos a túra.

Mivel ehhez a hosszútávú gyalogláshoz célszerű, hogy minél kisebb súlyú legyen a hátizsák, amiből legalább 3-4 kg az ivóvíz, nem mindegy, hogy milyen segítséget talál a vándor útközben.

Az elmúlt másfél évtizedben kialakult egy „szokás”, azoknak az embereknek köszönhetően, akik az ösvény közvetlen közelében laknak.

Ők az ösvény angyalai – מלאכי השביל, akik nem csak friss vizet adnak a túrázóknak, hanem ételt, szállást, legfőképpen azt, hogy megfürödhetnek, kimoshatják a ruhájukat – és mindezt ingyen.

Az angyalok fizettsége a „svilisztim” (az Izrael ösvényen – svil – gyaloglók neve) öröme, amikor meglátják a tiszta ágyat, a zuhanyzót, a lugasban megterített asztalt.

A legtöbben „véletlenül” lettek angyalok – a kijelölt ösvény ott haladt el a házuk, a studio mellett,  egyre-másra látták a fáradt vándorokat, behívták őket megpihenni. Azok pedig elmesélték másoknak, akikkel út közben találkoztak, hogy a gyönyörű tájon hol vannak jólelkű emberek.

A Természetvédelmi Társaság ma már több, mint 100 angyalt tart számon, akik elérhetősége a Társaság honlapján is szerepel.

Van akit a túra és az ösvény angyalai arra ösztönöztek, hogy maga is részt vállaljon ebben a spontán projektben, saját pénzén építsen tábort ott, ahol hiányzott – Ábrahám sátrát, Neot Kdumimban. Van olyan testvérpár, akiket elvesztett édesapjuk szelleme vezérelt abban, hogy befogadják a túrázókat: adni jó dolog, boldogabbak, akik önzetlenül tudnak adni – erre nevelte őket az apjuk, ők pedig áldásnak érzik, a betérőket. Van aki élete közepén direkt az Izrael ösvény mellé költözött, hogy vendégül láthassa a túrázókat.

Mi hasznotok van ebből? – kérdi az izraeli közszolgálati tv riportere, mert olyan nehéz elhinni, hogy vannak olyan emberek, akik  nem várnak fizettséget azért, amit ismeretlen honfitársaiknak nyújtanak.

– Ez a mi ajándékunk a népünknek – mondja az egyik angyal, minden pátosz nélkül, és rögtön hozzáteszi, hogy ez a saját gyönyörűségük is. A másik nem tudja, hogy valójában ki kap többet? Az aki tiszta ágyat és egy tál ételt kap, vagy az, aki adja, és részese a másik örömének.

A cikket az Izraeli közszolgálati tv péntek esti Napló című műsorában látott riport inspirálta, ezért köszönet Ziv Raifnak.