Árulkodó szóhasználat
Láttam a bejegyzésedet a sabati nyitvatartásról szóló cikknél. Konkrétan mit találsz benne „undorítónak”? – kérdezte Gadó János, a Szombat szerkesztője.
A cikkben lévő pontatlan információkon és csúsztatásokon túl, alapvetően az objektív újságírás látszatát keltő szóhasználat undorít. Ez az, ami a témát kevéssé ismerő olvasót a legjobban képes megvezetni, és ezzel a módszerrel mossák az agyát a magyar olvasóknak évtizedek óta, ha a közel-keleti helyzetről van szó.
Bár ez a cikk nem ér annyit, hogy az időmet pazaroljam rá, de arra talán jó, hogy bemutassam, milyen eszközökkel él az, aki egy tudósításba rejti a személyes véleményét, miközben a hiteles tájékoztatás követelményét semmibe veszi.
Látszólag a hír igaz, hiszen az izraeli parlament valóban elfogadott egy törvényt, amely visszaállítani igyekszik egy sok évtizeden át létező helyzetet, miszerint a sabat bejövetelétől (péntek délután) a kimeneteléig (szombat estig) az üzletek zárva tartanak, mivel Izraelben, a zsidó vallás alapjain, az államilag meghatározott heti pihenőnap szombat.
Ez persze nem volt sosem akadálya annak, hogy az arabok lakta településeken vagy városrészekben ne legyenek az üzletek nyitva, sőt, a zsidó városrészekben is voltak kioszkok, amelyek akár éjjel-nappal nyitva tartottak, így szombaton is.
Egy ilyen kioszk-hálózat tulajdonosai 2001-ben nyitottak egy szupermarketet Tel-Avivban, amely 365 napon át éjjel-nappal nyitva tart, és elnevezték AM:PM -nek.
A “szünet nélküli város” szlogenjére büszke Tel-Avivban az üzlet hamar népszerű lett, hálózattá bővült, jelenleg 46 kisebb-nagyobb üzlet van szerte az országban. A szombati nyitvatartási tilalom miatt, ami önkormányzati, polgárjogi törvényként akkor is létezett, a településfelügyelet büntetéseket szabott ki, amit az üzlet tulajdonosai rendre kifizettek és az üzlet nyitva tartott továbbra is, mert a magasabb árakból ki tudták gazdálkodni, a vásárlói igény pedig csak nőtt: az első 5 évben tizenkétszeresére nőtt a bevétel.
Az AM:PM hálózat különösen a kis élelmiszerüzletek forgalmát csökkentette, amelyek éppen az ezredfordulóra lettek újra népszerűek a nagy szupermarketekkel szemben.
A “sarki fűszeres”, aki minden vevőjét ismeri, számontartja, hogy mit szokott vásárolni, és megrendeli amit keres – a nagyváros kisközösségeinek lényeges elemévé vált.
A tel-avivi “fűszeresek” tiltakoztak a városházán, és miután ott nem kaptak kielégítő támogatást a bírósághoz fordultak, mígnem eljutottak a legfelső bíróságig, amely kimondta, hogy a városi felügyelet érvényt kell szerezzen a törvénynek – be kell zárjanak szombaton az élelmiszerüzletek (2013).
A nagy szupermarketek, amelyek a széles közönség kiszolgálására hivatottak, ezért vigyáznak arra, hogy minden termékük kóser legyen, továbbra is zárva tartottak. Forgalmukat a netes felületeken rendelhető, hazaszállított áruk kínálatával bővítették – a felsőközéposztálybeli izraeli már évek óta nem jár szuperbe, haza rendeli a heti élelmiszermennyiséget.
Az AM:PM termékei a szombati nyitvatartás miatt nem számítanak kósernek akkor sem, ha azok egyébként önmagukban azok lennének.
A konfliktus a vallásosokkal azzal kezdődött, hogy az egyik tel-avivi jesiva közelében, a Senkin utcában nyitott egy AM:PM. A hálózat bővülése egyre szembeötlőbb lett, és más cégek is üzleti lehetőséget láttak a szombati nyitvatartásban. Az AM:PM igyekezett szorosabb kapcsolatot teremteni a tel-avivi, művész-hipszter közösséggel, a kölcsönös támogatás jegyében, és trendivé vált, hogy pénztárosként arab nőket alkalmaztak, de mindez nem nyugtatta meg a vallásosokat…
Ezt azért tartottam szükségesnek leírni, mert a kritizált cikk a most megszavazott törvényt a vallásosok pillanatnyi zsarolásaként igyekszik beállítani, holott egy régóta húzódó társadalmi vita része, amelyben pro és kontra érdekek ütköznek.
Az izraeli ellenzék, ma minden, a kormány által előterjesztett javaslatot hajlandó támadni, függetlenül annak témájától, mert csak ezzel tudja a maga számára is igazolni létét. Ez igen szomorú valósága az izraeli parlamenti demokráciának – vezető személyiség és reális program nélküli, egymással veszeksző, gyenge baloldali pártok úgy viselkednek mint az elefánt fülébe dongó szúnyogok. Éppen ezért az élelmiszerüzletek nyitvatartását nem szimpla gazdasági verseny-kérdésként, hanem a vallásosok és a szekuláris népesség ellentéteként igyekeztek beállítani. Csak így tudták elérni, hogy az Avigdor Liberman vezette koaliciós párt tagjai, akik főként szekuláris orosz eredetű bevándorlók, nem támogatták a törvényjavaslatot.
A pontosság kedvéért, az izraeli parlamentben ugyan nincs elég, a népesség összetételét tükröző arányban nő, de azért nem mindenki “honatya” (120 képviselőből – 27 nő)
Avigdor Liberman párját (Jiszrael Béiténu) nem Izrael a Hazánknak (Muladeténu), hívják, hanem az Izrael az Otthonunk nevet viseli, nem véletlenül. Az orosz bevándorlók identitás-tudata erősen kapcsolódik az eredetükhöz, ugyanakkor otthonukért aggódó, politikailag aktív izraeli állampolgárok, a létező szocializmust jól ismerő, nem éppen baloldali nézeteket vallanak, de nem is vallásosok.
Amikor az MTI tudósító a Háárec szélsőségesen baloldali lap véleménye mögé rejti a sajátját, akkor nem egy valós helyzetet, hanem egy baloldali óhajt interpretál: nagyon szeretnék már a Likudot kipenderíteni a hatalomból, de ez idestova 9 éve nem sikerül, ami nagyon dühítő dolog – a szavazók azóta nem hajlandók baloldali pártoknak elegendő bizalmat adni a kormányzásra. Az élelmiszerüzletek szombati nyitvatartásáért nem fognak az utcára menni a hipszterek, és a következő választásokat sem ez a kérdés fogja eldönteni – Izraelben mindig vannak ennél jelentősebb létkérdések.
A zsidó vallási szokásokat lenéző, természetellenes tevékenységnek minősítő bekezdés csak írója elfogultságát bizonyítja, mert annak, hogy a doszik (ortodoxok) miként kapcsolgatják a villanyt otthon, semmi köze a boltok nyitvatartásának kérdéséhez.
Ahogy mindani szokták, itt bújt ki a szög a zsákból – az objektivitás látszata is elillant azzal, bár a 10-es csatorna ismeretlen szakértője szájába teszi a véleményt, azért elég nyilvánvaló a szóhasználat: “korrupciós ügyek miatt meggyengült Natanjahu”-t zsarolják a vallásos pártok… mondhatnám azt is, hogy egy újabb baloldali vágyálom de jobb, ha tisztázzuk, milyen “korrupciós ügyekről” van szó.
A rendőrség 2016 óta folyamatosan vizsgálatokat folytat, amelyekben miniszterelnököt korrupcióval gyanusítják. Ezeket a hangzatos 1000-es, 2000-es számokkal jegyzi, a sajtóban már szerepel egy 3000-es, 4000-es, a napokban már 5000-esként becézett vizsgálat is.
Remek hangulatkeltés, mert egy rendőrségi nyomozásnak adhattak volna 1-es számot is, de mennyivel hatásosabb, ha azt 1000-el megjelölni! Ezek, egyelőre rendőrségi nyomozás szintjén vannak, bár a sajtó nap mint nap beszámol minden egyes feltételezésről, megerősítve azt a természetes emberi reakciót, hogy ha valamiről ennyit beszélnek, akkor minden bizonnyal van alapja a gyanúsításnak.
Az 1000-esnek elnevezett vizsgálat azt igyekszik bizonyítani 2016 decembere óta, hogy Natanjahu drága ajándékokat fogadott el üzletemberektől, Arnon Milchan nevűtől szivarokat és pezsgőt nagy mennyiségben.
A 2000-es azt a gyanút vizsgálja, hogy a miniszterelnök tárgyalt az egyik legjelentősebb napilap és hírportál (Yediot Ahronot és Ynet) tulajdonosával, és hajlandó lett volna akadályozni a konkurens, ingyenes napilag (Israel Hajom) terjesztését annak érdekében, hogy számára kedvező hangvételű cikkek jelenjenek meg róla.
A 3000-esként titulált vizsgálatban 6 db Németországtól vásárolandó tengeralattjáróval kapcsolatos korrupciós vádak sokakat érintenek Natanjahu környezetében, de ő maga mindezidáig nem gyanúsított, mégis a sajtó úgy kezeli, mint a miniszterelnök “korrupciós ügyét” – igaz, az izraeli sajtó a magyar tudósítónál sokkal óvatosabban fogalmaz.
Hasonlóképpen a 4000-esként aposztrofált vizsgálat, amely a részben privatizált állami telefontársaság, a Bezeq működésével kapcsolatos anomáliákat hivatott a felszínre hozni, a miniszterelnöknek itt, mint a médiáért felelős miniszternek lehet felelőssége.
A napokban kipattant ügy, amit a sajtó máris 5000-esként emleget, bár semmilyen rendőrségi vizsgálat nem indult, Yair Natanjahu, a miniszterelnök fiának viselt dolgairól szól. A testőrökkel védett srác sztriptízbárba ment izraeli milliárdosok elkényeztetett csemetéivel és valóban kritikán aluli módon viselkedett, a közzétett hangfelvétel tanúsága szerint. Hogy ebben van-e korrupció-gyanu, az még egyáltalán nem biztos. Hogy mégis “beszámozták”, erősíti azt a közvélekedést, hogy ez is a miniszterelnök ellen folytatott hadjárat része, akit a választásokon nem tud legyőzni a baloldal.
Mivel jómagam sosem állítottam, hogy a cikkeim Izraelről objektívek és a mindenkori véleményemet sem titkoltam, ezen a ponton el kell mondjam, hogy sosem szavaztam a Likudra, Natanjahura, magánemberként nem tartom szimpatikusnak, a feleségét egy házsártos nőszemélynek látom, de egyikőjüket sem ismerem személyesen. Az ellenérzésemet nyilvánvalóan befolyásolja a média, de az utóbbi időben még én is úgy érzem, hogy túlzás, ami történik, a miniszterelnök ellen valóban hajtóvadászat zajlik.
Mint a legtöbb épeszű izraeli, úgy gondolom, hogy ha a politikusok bármelyikével kapcsolatban bizonyítható a korrupció, akkor az illető helye a börtönben van. Az is nagyszerű, ha olyan egy ország sajtója, hogy az oknyomozó újságírók munkája nyomán rendőrségi vizsgálat indul, és a törvény előtt mindenki egyenlő alapon, senki nem úszhatja meg, ha törvényt sértett. Viszont abszurd az a helyzet, hogy a rendőrségi vizsgálat közben, még a vádemelés előtt bűnösként kezeljenek bármely gyanúsítottat.
A vádemelés az ügyészség dolga, és ez előtt, a legutóbb meghozott törvény szerint a rendőrségi vizsgálat alapján megfogalmazott vádemelési javaslatot nem szabad nyilvánosságra hozni annak érdekében, hogy ne a média által generált közhangulat, hanem a tények alapozzák meg a vádakat. Egyelőre a rendőrségi anyag nem került az ügyészéghez az egyik ezresekben számozott nyomozással kapcsolatban sem – nyilatkozott a napokban az államügyész.
A politikai pártok vezetőinek dolga, hogy a szavazótáboruk érdekeit képviseljék a parlamentben, ebből következik, hogy az ortodox (közel nem ultraortodoxok, mert akkor minek nevezzük a Neturei Kartát) , szóval, az ortodox Sász párt nyilvánvalóan fontosnak tartja a szombat szentségét, és zavarónak az egyre másra nyíló boltokat szerte az országban. Az általuk beterjesztett törvényjavaslatot négyszer kellett megszavazza a parlament, és az egyes fázisok közt módosító indítványokkal lehetett a tervezetet finomítani. Hogy végül megszavazták a szombati zárvatartást követelő törvényt, annak ellenére, hogy most a baloldalnak lejtett a pálya, az egyértelműen az ellenzéki pártok gyengeségét jelzi és ezért előrehozott választásokban sem reménykedhetnek egyhamar.
