1_beresit – בְּרֵאשִׁית

2008 decemberében kezdtem rendszeresen olvasni a Tóra hetiszakaszt (parasat hasavua), azzal a határozott céllal, hogy az olvasottakat „átszűröm” a hét aktuális életérzésén, itt és most, Magyarországon.

Persze a Tórát olvastam korábban is, de nem véletlen, hogy az emberi bölcsesség eme tárházát a zsidók heti szakaszokban folyamatosan olvassák és értelmezik – hihetetlen, hogy milyen sok útmutatást talál az ember – a mai ember is – az életéhez.

Kell egyfajta lelki nyugalom ahhoz, hogy minden pénteken úgy alakítsam a napirendem, hogy kellő időben végezzek a hétköznapi teendőimmel  és átadhassam magam az elmélyültebb gondolatoknak. Ugyanakkor, ha sikerül ráállni az életvezetés ilyetén ciklikus rendszerére – hallatlan nyugalmat lelhetünk benne és olyan energiákat szabadithatunk fel magunkban, amelyek létezéséről nem is tudtunk.

2009 augusztusáig sikerült ennek a rendszerességnek a jegyében élnem, de akkor valami kibillentett ebből – bár elolvastam a hetiszakaszt, valahogy nem tudtam mit írni, mintha kiszáradt volna az agyam. Több, mint egy év telt el azóta. Eseményekben, tapasztalatokban és csalódásokban bővelkedő, amit szeretnék magam mögött tudni, persze el nem feledni, csak kilépni belőle és visszatérni a Tórához.

Most, a zsidó naptár szerinti  5771-ig évben, amikor a zsinagógákban is újra kezdik a Tóra olvasását, felveszem az ősi ritmust…

Annak, aki követni szeretné az eredeti szöveget is, néhány forrás:

A zsidó naptár hetiszakasz-beosztását az ORZSE honlapjáról. Az eredeti héber szöveget innen olvasom, a Károly Gáspár féle – szerintem, kissé avitt – fordítást itt lehet követni. Minden hetiszakasz kezdetén megadom, hogy az eredeti szövegben mettől-meddig tart, hogy bárki követni tudja a történetet.

A Tóráról, a Tanackról, egyáltalán, a zsidó vallásról, vallási értelemben itt kevésbé lesz szó – ennek a hetiszakasz-elemzésnek  az alapja, hogy nézetem szerint, ezt a tudást  vallásosság nélkül is érdemes megismerni. A Tóra, az én olvasatomban –   ismerd meg az elődök problémáit, annak alapján gondolkodj el, hogy mit csinálsz, és akkor talán jobban mennek a dolgaid, boldogabb ember leszel. Én ebben hiszek.

Mivel héberül Izraelben tanultam, a kiejtés fonetikus leírása az ottani hivatalos nyelvhasználathoz igazodik, ami némiképp különbözik a Magyarországon többségében használt askenázi kiejtéstől.

beresit… – kezdetben…

(Mózes 1.könyve – 1.fejezet.1.bekezdéstől – 6.fejezet. 8. bekezdés végéig)

„Kezdetben teremté… ” – a Tóra első bekezdése a nagy alkotás iránti tisztelet himnusza. Mivel a héber szavak egy-egy gyökérből úgy ágaznak szét, mint a menóra ágai, nagyon sokféle mögöttes tartalmat is lehet feltételezni a Tóra minden egyes szavában, de most maradjuk a szöveg felszíni egyszerűségénél.  Az Úr megteremti a világmindenséget, keményen dolgozik hat napon át, majd a hetediken megpihen. Az emberiség történetében pedig megszületik a nagy találmány, az idő hetekre való beosztása! A zsidó valláshoz kapcsolódó „találmányok” legnagyobbika. Később, majd látjuk, hogy nem az egyetlen, aminek a praktikussága máig tart, de az élet heti ritmusa azért nagy dolog, mert annak semmi köze az égitestek mozgásához, a fény és sötétség tőlünk független változásához. Ez a gondolkodó ember találmánya. A hetedik nap jelentősége nem a tétlenség, hanem az összegzés, és az előregondolás.

A munka, különösen akkor, ha az alkotó jellegű, az embernek örömet okozó cselekvés, sokszor magával ragad. Akik szeretik vagy úgy érzik, hogy nagyon fontos  amit csinálnak,  képesek megállás nélkül a munkájuknak élni. Az ember ősi küzdelmében az őt körülvevő természettel, valószínűleg sokáig nem is gondolhatott másra. Csakhogy a monotonitás alattomosan ölő méreg, ami nem csak a személyiségünket teszi tönkre egy idő után, de még a munkánk hatékonyságát is rontja. Meg kell állni, körülnézni, megpihenni és újragondolni a dolgokat. Ha ezt hetente tesszük meg, akkor valami olyan plusz-energiára teszünk szert, amit a monoton munkában sosem ismerhetünk meg. A hetedik nap a gondolkodásé, a napi rutintól különböző szellemi elfoglaltságé, az örömé.

A parasa első része az alkotás nagyszerűségéről szól – minden jól alakul, kezdetben. Mondhatjuk, hogy amikor megjelenik az ember, akkor a maga gyarlóságával kezdi elrontani a dolgokat, de ha a kiindulási pontunk az, hogy mindez a Mindenható munkája, akkor azt is mondhatjuk, hogy még a Mindenható is tévedhet.. A parasa végén be is vallja, hogy megbánta az élőlények teremtését, ezért  elpusztítaná alkotását…

Van ez így velünk is. Az ember a legjobb szándékkal nekikezd valaminek, dolgozik keményen, de mégsem minden alakul úgy, ahogy elképzelte. Nem baj. Mindig lehet újra kezdeni – leszűrni a tapasztalatokat és mást csinálni. Olyasmit is, amiben sokan mások nem hisznek. Az elmúlt hetekben többnyire kétkedéssel fogadták a amichay.hu indulását. De minél többen akartak lebeszélni róla, annál inkább úgy éreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom.  Éva vagyok,  beleherapok az almába!

A magyar sajtóban megjelent aktuális zsidó témájú cikkek: Eldózerolt és megmentett zsinagógák

Bibliai témájú művészeti alkotások, az egyes fejezetek szerint csoportosítva – itt.