Bürokrácia – izraeli stílus
Nincs olyan izraeli, aki ne szidná a bürokráciát. Mert nem ismeri a magyart. Miután nekem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni a magyar hivatali gyakorlattal, szinte euforikus állapotban élem meg a visszatérésem körüli izraeli bürokráciát.
A legendák szerint a visszatérők réme a Bituah Leumi (Társadalombiztosítás) mert a jogfolytonossághoz súlyos ezreket kell fizetni, sekelben. Ezért aztán hónapokig a környékükre sem mentem, gyűjtöttem a pénzt a nagy érvágásra. A munkaadóm persze fizette utánam a járulékokat, de az én személyes státuszom rendezéséig hónapokig vártam. Utóbb kiderült, hogy a félelmem nagy része indokolatlan volt.
Amikor végre rászántam magam, hogy rendezem soraimat, a félelmet keltő hivatal igen barátságos képet „vágott hozzám”: “áldott legyen hazatérésed” (ברוך שובך לארצנו). A legkevésbé szimpatikus momentum, ami sajnos, minden izraeli hivatalban megismétlődik, az a biztonsági vizsgálat a kapuban. Alig különbözik a repülőtéri ellenőrzésektől – a cipőt még nem kell levenni. De amíg a biztonsági személyzet a táskámban kutorászik megrendelhetem a tor-t (a sorban ülés menetrendjét). Kényelmes székek, (a Kiryat haMemsala – Belügyminisztérium, Adóhivatal, stb. épületében WiFi), büfé, de ami a legfontosabb, hogy tényleg nem kell sokat várni. Eddig a legtöbb dolgot reggel 8-9 között el tudtam intézni, vagy úgy, hogy kezdés előtt pár perccel odaérkeztem és akkor már 9-re a munkába is odaértem, vagy úgy, hogy eleve 8-ra kértem a tor-t. Utóbbit a Misrad haKlitában sikeresen alkalmaztam, bár oda még vissza kell mennem egy „beszélgetésre”…
Tehát először a Bituah Leumiban kaptam egy listát, hogy milyen igazolásokat kell hozzak a státuszom rendezéséhez, és két kérdőívet is ki kellett töltsek ahhoz, hogy bizonyítsam – életem központi helye az elkövetkezendő időben, vélhetőleg Izrael lesz. A lista első helyén szerepelt a Misrad haKlita, ahol megállapítják, hogy „visszatérő lakos” vagyok. Ezt az országban való kilépések és belépések listájából állapítják meg, ezért a legközelebbi reggelen elmentem a Kiryat haMemsala épületébe, hogy a pontos dátumok listáját megkapjam. Pár perc alatt meg is kaptam, de mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen, mert a Misrad haKlita lekérheti ezt a listát közvetlenül.
Tehát megkaptam a visszatérő könyvecskémet (תעודת תושב חוזר), ami olyasmi mint a hajdani bevándorló könyvecske (תעודת עולה) volt, kitöltöttem a kérdőívet, csatoltam a munkahelyem igazolását, a lakásbérleti-, a mobiltelefon-használati szerződésem és még magánszorgalomból az Ofer Brayer-rel kötött megállapodásomat is, mert, hogy vámpapírom nem volt a behozott autóról, bútorokról és egyéb ingóságokról. Még mielőtt egy reggel beadtam az egész paksamétát a Bituah Leumiba, telefonált egy kellemes hangú hölgy a Misrad haKlitából, hogy beszéljünk meg egy időpontot, hogy mikor tudnék bemenni hozzá, hogy megismerje, milyen segítségre lenne szükségem. Majd hátast dobtam az ajánlattól – ők telefonálnak, hogy segítsenek nekem? Hogy ez valóban miként működik, azt a következő cikkben írom majd meg, miután a jövő héten lesz ez a kis megbeszélés.
Beadtam a papírokat a Bituah Leumiba, és gondoltam, hogy jó pár hét eltelik majd, mire levelet kapok, amiben felszólítanak, hogy fizessek ennyit, meg ennyit. Ehhez képest pár nap sem telt el, kaptam egy sms-t, amelyben megkérnek arra, hogy rendezzem a tartozásomat, annak érdekében, hogy a jogaim ne sérüljenek. A héten tehát újra bementem a hivatalba, és már előre ugrált a gyomrom, hogy mennyi az annyi. Mint kiderült, az eltelt öt évre visszamenőleg semmit nem kell fizessek, ellenben volt egy kisebb tartozásom a cégem után, még 2006-ból, ám a hivatalnok azonnal felajánlotta, hogy töltsek ki egy papírt, amivel az öt év alatt felgyülemlett kamatot és a késedelmi büntetést le tudja vonni. A maradékot hitelkártyával azonnal kifizettem, és azzal a jóleső érzéssel jöttem ki, hogy ezt letudtam.
