Én, a büszke izraeli!
Izrael 65 éves. Abnormális ország, abnormális geopolitikai helyzetben, ahol az emberek nagy része mégis boldog!
Kritikusak vagyunk, panaszkodunk, vitatkozunk, gesztikulálunk – balagan (rumli)! De mindezen közben nagy-nagy szeretet, közvetlenség, segítőkészség. Olyan mint egy nagy család, ami időnként nagyon idegesítő, de végső soron fészekmeleg, ahol jó élni. Illem, távolságtartás – ugyan már!
Készült egy nagyon alapos felmérés arról, hogy a zsidó állam polgárai mennyire büszkék arra, amik: nos, az, hogy a zsidó állampolgárok 89%-a magát büszke izraelinek tartja, talán nem olyan nagy dolog, de az már igen, hogy az izraeli arabok 45%-a is magát büszke izraeli állampolgárnak vallja – hát, ez több, mint meglepő egy rendezetlen államhatárú, az arabokkal konfliktusban élő ország esetén.
Olyan, kettős identitású polgár, mint én, meglehetősen sok izraeli él – mindannyian jöttünk valahonnan, ha nem mi, az apák, nagyapák nemzedéke. A Soá utáni második nemzedék már nem tagadja meg ősei lakhelyét, különösképpen ha azon a nyelven tud még mindig kifejezőbben beszélni, ahol született. Ragaszkodunk a gyökereinkhez, ahhoz a kultúrához, amelyen felnőttünk, és ne kényszerítsetek arra, hogy válasszunk! Mert akkor az izraeli lesz az egyetlen, amit választanánk…
Lassan tíz éve ingázom a két ország között – Budapesten is otthon vagyok, Tel-Avivban is itthon. De ha Pesten vagyok, akkor visszavágyom Tel-Avivba. Széles mosollyal az arcomon utazom Pestre, a szürke és pesszimista városba, és jaj, ha tovább maradok pár hétnél, mert magam is szürkévé és pesszimistává válok. Feltöltődni haza kell jönnöm Tel-Avivba.
Van egy ősi kultúránk, amely befogadásához emberöltő is kevés, és egy csodás újjászületés-történet, aminek magunk is részesei lehetünk! Attól olyan kreatív túlélőművész az izraeli, hogy benne van egy olyan történetben, amit a világ nagyobbik része eleve lehetetlennek gondolt, mégis megvalósult… Mi tudjuk, hogy nincs lehetetlen, csak sok-sok tehetetlenség azok körül, akik kifogásokat keresnek a saját tétlenségük leplezésére! Mi tudjuk, hogy az emberi akarat képes csodákat művelni, ezért mi sem akarunk kevésbé jók lenni, mint azok, akik a sivatagot termővé tették, akik megvédték az ellenség sokaságától a közösséget!
Idén hatvan éves leszek, még mindig életem nagyobb felét éltem Magyarországon, több az ismerősöm, a barátom ott, mégis Izraelben vagyok a helyemen. Igy érzem.
Miért jó izraelinek lenni? Mert az olyan, mint halálosan szerelmes lenni olyasvalakibe, aki viszontszeret.
