Ez Izrael?

Számomra fontos volt a három hét történetét kiírni magamból, hogy tovább tudjak lépni.

Kettős identitásom minden izében szeretném, hogy a következő magyar csoportoknak jobban sikerüljön az izraeli túrájuk. Hogy azok, akik nem ismerik Izraelt minél teljesebb képet kapjanak erről a csodás országról, az emberek sokszínűségéről.

Én otthonról hazajövök és fordítva, még akkor is, ha mentalitásom már sokkal inkább izraeli, mint magyar.

Mert azt választottam.

A komorság helyett a mosolyt, az illendőség helyett a „dugri” őszinteséget, a látszat megőrzése helyett a valóságra éhes kíváncsiságot, a belenyugvás helyett a jobbítás szándékát.

Miközben ezt a sorozatot írtam tegnap és ma, olvastam a hozzászólásokat, a ledorongolást a magyar-ajkú zsidók részéről, hogy nem szép dolog „leszólni az országot”, meg majd idézni fogja a k.infó ezt a csúfságot Izraelről…

Izrael nem lesz kevesebb attól, ha rámutatunk arra, ami nem elég jó! Izrael egy működőképes ország, ahol helye van a kritikának, mert az emberek többsége nem elégszik meg azzal, ami most van, hanem mindig többet és jobbat akar. Ez így van rendjén. Ők a semmiből építettek országot, tudják, hogy mindig van hová fejlődni.

Az izraeliek tudnak harcolni. Nem csak a fegyverekkel. Harcolnak az életükért, a sikerükért, a gyermekeik boldogulásáért.

Meg nem alkuvó nemzet.

Van mit tanulni tőlük a magyaroknak.

A magyar zsidóknak is.

Az utolsó rész:  Kritika és tanulság
A sorozat kezdete: ITT

Utóirat:

Megnyitottam a Sar-El magyar csoportját a további információcserére és mindenki jobbító szándékának kifejezésére