Többen elképedtünk, amikor a megmaradt étel a tálcákról egyenesen a kukába landolt. Micsoda pazarlás! – a parancsnoknak is szóvá tettük. Mire ő elmesélte, hogy volt idő, amikor kiporciózták a kaját, de akkor előfordult, hogy nem mindenki lakott jól. Ne feledjük, a katonák többsége a kamaszkorból éppen csak felnőtt jó étvágyú gyerek, és a zsidó anya nem tűri, hogy a fia-lánya éhes maradjon! Az IDF pedig meghajolt a zsidó anya követelése előtt – most bőven van étel!

Tudják, hogy mi a különbség a zsidó anya és a terrorista között?
Az, hogy a terroristával időnként lehet beszélni…

milkiNekünk, elkényelmesedett öreglányoknak, a reggeli kávé hiányzott, bár a felkészültebbek felszerelkeztek neszkávéval.

Nekem a tej hiányzott, de nagyon. A normál napirendem a felébredés utáni tejeskávéval indul, és még sokáig nem vagyok éhes, nemhogy reggel hétkor komplett reggelit vágjak be… de ez az én gondom volt, viszont azért írom le, hogy ha valaki olyan megrögzött tejívó, mint én, az vigyen magával néhány doboz tartós tejet. Hűtőszekrény ugyanis nincs a körletben.

Persze, idővel ezt a problémát is áthidaltuk valamennyire, mert a raktárban Sájtól kaptunk tejet a neszkávéhoz. Akinek fontos az ébredéshez a tejeskávé, az viszont jól teszi, ha visz magával tartós tejet és gyorsforralót a kávén kívül.

Az esetek többségében a reggeli többféle zöldség mellett főtt tojás és krémtúró, valamint különböző gyümölcsjoghurtok és pudingfélék.  Néhányszor előre csomagolt szendvics is volt, rántottával. Kévét (tej nélkül) lehetett inni a klubszobában. Ugyanide készítettek délután gyümölcsöt és süteményt a madrihák.

Ebédre mindig húsos ételt kaptunk,  három különféle körettel, és 3-4 fajta salátával. Leves és gyümölcs is járt mellé. Az étterem szemben van a raktárral, ahol dolgoztunk, így az ebédidőbe még egy kávészünet is belefért.

Négy óra körül fejeztük be a napi munkát, de az egyenruha és a bakancs rajtunk maradt estig. Ez nem növelte a komfortérzetünket, de talán megértőbbek lettünk a katonákkal szemben…

A munkavégzés és a vacsora között fél hattól fél hétig tartott az „aktiviti”: A különböző katonai egységek sapkái ( כומתה – barett) színének története még egész jópofa volt, Izrael háborúit azonban a körünkben lévő nyugalmazott ezredes ezerszer érdekesebben tudta előadni (a vacsora utáni szabad foglalkozáson).

Ha javulna a kommunikáció az izraeli és a magyar szervezés között, akkor többek között érdemes lenne javasolni egy előzetes felmérést a csoport tudását illetően. A madrihák már e-mailben megkaphatnák, hogy az egyes témákban ki a csoportbeli szakértő, és akkor a foglalkozás valóban aktivizálná a résztvevőket. Az aktiviti témája nem lehet politikai, de nem is kellene az előre kijelölt témacsoportokat megváltoztatni ahhoz, hogy az egész foglalkozás informatívabb és érdekesebb legyen.

Az önkéntesek között a legkülönbözőbb foglalkozásúak vannak, az ő eredeti tudásukat és képességeiket is használhatná Cahal. Nem biztos, hogy az a leghatékonyabb dolog, ha egy filmrendező tankalkatrészeket csomagol, lehet, hogy jobban járna mind a két fél, ha kint tartózkodása alatt egy dokumentumfilmet forgatna azokról a témákról, amelyeket az aktiviti foglalkozásokon felvetnek.

A Sar-El program több, mint harminc éve működik sikeresen, de talán éppen itt az ideje, hogy frissítsék a módszereket.

A renitens magyarokból például el tudok képzelni egy komplett forgató csoportot, operatőrrel, gyártásvezetővel és aszisztensekkel, akik nem kevesebb lelkesedéssel készítenének tájékoztató filmeket, amelyeket minden önkéntes csoport anyanyelvére lefordított felírattal vetíthetnének, mint amilyen lelkesedéssel leltároznak…

Körünkben voltak pedagógusok, akik sokkal sikeresebbé tehetnék a madrihák munkáját, szakmai tanácsaikkal…

Ugyanígy, magam is szívesen terveznék a katonáknak korszerű lakóegységeket, sőt, az önkéntesekből komplett kivitelező csapatot is szerveznék, hiszen ehhez értek, kicsit jobban, mint a számlarendezéshez.

Az önkéntes munkának számtalan területe lehetne, amely nem csupán hasznos lenne a Cahal számára, hanem az önkéntesek képességeit is nagyobb hatékonysággal hasznosíthatná. Az izraeliek nem fafejűek, meg lehetne értetni velük. Igaz, hogy a raktár munkaerőhiánya enyhül  egy viszonylag homogén bandával, de ennek nem mond ellent az, ha az elvégzendő feladatokra szakosodott önkéntes csoportok is alakulnának. Az irattár rendezésére drága nekem három hét az életemből, manapság, de ha jövőre azzal keresnének meg, hogy tervezzek korszerű és gazdaságos fenntartású szálláshelyet katonalányoknak, akkor habozás nélkül megtenném.

A következő rész: A körlet

A sorozat kezdete: ITT

Comments Closed