AmitShimoni05Izrael a választás előtti őrületben él még egy napig.

Maratoni hírműsorok a találgatásokról…

A város tele van óriásplakátokkal, egymondatos jelszavakkal – ezeken keresztül minden politikus idióta benyomását kelti.

Tegnap a Rabin téren a jobboldal tartott tömegdemonstrációt:

„Nem kérünk elnézést, hogy jobboldaliak vagyunk” jelszóval.

Ez a múlt heti, baloldali tüntetés ellenhatásaként értelmezhető igazán.

Az izraeli társadalom törésvonala a palesztinokkal való megegyezés körül látványos. (A belső, gazdasági jellegű gondok megoldási javaslatai nem különböznek lényegesen egyik oldalon sem.)

A baloldal évek óta azt hajtogatja, hogy a kudarc oka Natanjahu, elfeledvén azt, hogy sem Rabin, sem Perez, sem Ehud Barak, de Cipi Livni sem jutott el a megállapodásig az arabokkal, pedig nagyon igyekeztek.

Az oslói egyezmény (1993) ugyan megköttetett, az izraeliek teljesítették is a rájuk rótt kötelezettségeket, de Arafatnak jobb üzlet volt fenntartani a káoszt.

AmitShimoni01

A baloldal ugyanabban a téveszmében él, mint Európa, vagy az Obama-kormányzat : a megállapodáshoz elég az, ha a katonailag és gazdaságilag erősebb Izrael hajlandó megegyezni… Erről szó sincs: az arab néplélek ismerete nélkül sem a palesztin probléma, sem a most oly nagy félelmet okozó ISIS terjedése nem oldható meg.

Tudomásul kellene venni, hogy a mentális változás igen hosszú folyamat, és nem lehet racionális érvekkel senkit meggyőzni arról, hogy mi jobb neki, különösen az arab (iszlám) világban, ahol az európai gondolkodás alapjai sem nyilvánvalóak.

Az izraeli, arab kisebbség 67 éves történetének alaposabb vizsgálata talán közelebb hozná a folyamat megismerését, a lehetséges „kimeneteket” – annál is inkább, mert ebben a területileg és kulturálisan viszonylag jól körülhatárolt térségben is többféle, egymással ellentétetes tendencia figyelhető meg.

Vannak, akik átvették a zsidók eredmény-centrikus gondolkodását, keményen dolgoznak, tanítatják a gyerekeiket, nyitottak a világra, és valóban magukénak tekintik az iszlám békés olvasatát. Jól akarnak élni, és ezt a saját erejükből meg is tudják teremteni.

Nem ők azok, akik arra panaszkodnak, hogy Izraelben másodredű állampolgárok…

AmitShimoni02Mások, a saját sikertelenségük ürügyeként emlegetik a jogaikat, anélkül, hogy a közösség iránti kötelességeikről számot adnának. Számukra a radikális iszlám könnyű kiutat jelent – Allah szolgálatában felsőbbrendűeknek érezhetik magukat. Ez a „szolgálat” felmenti őket a zsidó állam jogrendszeréhez való alkalmazkodás alól – bármely jogsértés megengedhető, a poligamiától a terrorcselekményekig. A hit mindre magyarázatot ad.

Az izraeli arabok parlamenti képviselői is hasonlóképpen megosztottak, de többségük évtizedek óta harsány szólamokkal támadja a zsidó államot, amely kenyerét eszi. Közben, az arab népesség hétköznapi életének valós problémái, mint például a nők elleni erőszak, a kistelepüléseken való munkavállalás hiánya, az oktatás alacsony színvonala, vagy a törzsi torzsalkodások, a bűnözés – nem foglalkoztatja őket. Mintha nem is az izraeli arabok, hanem a Palesztin Autonómia képviselői lennének. A parlamenti küszöb felemelése összefogásra készetette őket, de igen kérdéses, hogy a széles, arab platform a radikalizmus, vagy az együttműködés felé mozdul el inkább.

Az izraeli középosztályt, amely a gazdaság gerince, érzékenyen érintette a Szilárd Szikla hadművelet az elmúlt nyáron. Másfél hónap, amikor az emberek otthon ültek rettegve a gázai rakétáktól, turisták messze elkerülték az országot, nagyon sok vállalkozást küldött padlóra. Érthető, hogy sokan türelmetlenek: szeretnének egy normális országban élni, ahol eső helyett nem rakéták potyognak az ember fejére. Az ő szemükben Natanjahu tehetetlen, mert nem akar tárgyalni a palesztinokkal. Visszatérő mantra : „az idő nem nekünk dolgozik”, tárgyalni kell, most azonnal!

Csakhogy ez a fajta hisztérikus követelés olyan, mint amikor egy gyerek toporzékol a rég vágyott játékát látva, és nem érti – anyuci nem azért nem tudja megvenni, mert nem akarja, hanem mert nem eladó – a palesztin vezetésnek nem érdeke megállapodni! Több nemzetközi segélyt szakíthatnak le azzal, ha a terror fennmarad.

AmitShimoni07Hogy az idő kinek dolgozik – ez egy érdekes kérdés. Arafat azt mondogatta, hogy az arab anya méhe fogja legyőzni a cionista entitást… nos, az arab anya, legalábbis Izraelen belül, csendes sztrájkot kezdett az ő méhével: az arab népszaporulat évről évre csökkenő tendenciát mutat. Amíg a hatvanas évek végén az arab családokban 7-8 gyerek volt az átlag, ez ma már 3-4-re csökkent, közelít az izraeli zsidók családmodelljéhez.

Az „arab tavasz” kezdetén is kongatták a vészharangokat – a „demokratizálódó” Közel-Keleten elszigetelődik a „makacskodó” Izrael… az arab tavasz véres őszbe fordult, az a két ország, ahol sikerült stabilizálni a helyzetet (Egyiptom és Jordánia) Izrael szövetségesei a terror elleni harcban akkor is, ha ezt nem hangoztatják fennhangon.

Az idő tehát, lehet, hogy mégis Izraelnek kedvez, mert a Közel-Kelet demokratizálódása igen keserves folyamat, és a mai, terrorista palesztin vezetéssel való megállapodás annyit sem ér, mint a papír, amit aláírnak.

Az izraeli jobboldal már régen nem hisz a palesztin könnyeknek, sem a fenyegetéseknek. A tegnapi, tel-avivi demonstrációra 80 autóbusszal jöttek, mert míg a baloldaliak a tel-avivi agglomerációban vannak nagyobb számban, a jobboldaliak, és nem csak a „telepesek”, vidéken. Ahogy elhagytam az Ibn Gvirolt és sétáltam az Azrieli felé, a Kaplanon dupla sorban álltak az autóbuszok, oldalukon felíratok, honnan jöttek. Sokan voltak a Negevből, a Gázát körülölelő övezetből.

A választások előtt egy nappal a statisztikák meglehetősen zavarosak, de az biztos, hogy az izraeli társadalom nem csupán jobb vagy baloldali, sokkal inkább tendál középre – az épeszű többség felé, amely dolgozik, alkot, katonáskodik és gyereket nevel, és szeretne békében élni, de nem minden áron.

Az illusztráció Amit Shimoni képei – tegnap fedeztem fel a Dizengoffon…

Comments Closed