Homokvihar
a második feleség fogadása
Te hogy fogadnád, ha szeretett férjed bejelentené, hogy új asszonyt hoz a házhoz? Pontosabban, az új asszonynak épít egy csili-vili lakást a Te lepusztultad mellé, és Neked kell még a lakodalmat is megszervezned…
Ha pedig bármiért is szólni mersz, ellenvéleményed van, az urad odahívja az apádat és elvitet vele a háztól… elválaszt a gyerekeidtől…
A történet a XXI. században és Izraelben játszódik, bár a helyszín lehetne bárhol másutt is, ahol a muszlim közösség a saját törvényei szerint éli az életét, tekintet nélkül az őt körülvevő világ normáira.
A filmet, amely idén tucatnyi díjat nyert Izraelben és külföldön, azoknak ajánlom megnézni, – ha nem értik, akár többször is – akik nem látnak semmi veszélyt abban, hogy muszlim tömegek árasztják el Európát, akik szerint minden kultúra ugyanolyan értékes és tiszteletre méltó…
Nos, én nem hiszem, hogy az évszázados küzdelmek árán megszerzett szabadságjogokkal rendelkező nyugati kultúra és az, ami a filmen megjelenik, az egyenrangú… nevezhet bárki rasszistának, baloldali ismerőseim nácizhatnak egy sort, de mint feminista kijelentem: nem szeretném, ha rám és utódaimra a muszlim életforma lenne kötelező pár évtized múlva.
Igen, én evolucionista vagyok – meggyőződésem, hogy éppen úgy, ahogy a biológiai evolúció az emberréválás folyamatát segítette, úgy a kultúrák evolúciója azt, hogy egyre „emberibb” életet éljünk.
Ebbe a fogalomkörbe nem tartozik bele a nők végletes elnyomása, akaratuk semmibe vétele, az igyekezet a totális anyagi és szellemi függőség fenntartására.
Döbbenetes és elkeserítő, hogy miközben anya és lánya is megpróbál kompromisszumokat keresni a hagyomány és az észerűség között, végülis behódolnak a törzsi világ ma már anakronisztikus szabályainak. Ez az igazán félelmetes dolog, mert a reménytelenséget, a fejlődésképtelenséget sugallja.
a film plakátja
Aki ezt a filmet megnézi, azt is megértheti, hogy bár a mindent takaró női öltözék önmagában nem érdekes, de hűen szimbolizálja a nők kiszolgáltatottságát ebben a himsoviniszta világban, ahol mindenki szenved, maga a férfi is, aki fiatal feleséget hoz az „öregecske” asszony mellé, aki sok gonddal nevelt lányát úgy adja el, mint egy kecskét a beduin piacon.
Hiába a modernizáció, lehet okostelefonja, vezethet autót, egyetemen is tanulhat a lány, de a törzsi meghatározottság akkor rántja vissza ükanyái világába, amikor csak akarja. Elvileg elmenekülhet, kitörhet a középkori világból, de az totális elszakadás a szeretteitől, durvább esetben a halálát is jelentheti ( a család tekintélyén esett csorbát a család egyik férfi tagja köteles megbosszulni azzal, hogy megöli azt, aki felrugta a szabályokat).
Abban sem lehet reménykedni, hogy a nyugati kultúrális környezet majd megváltoztatja a muszlim együttélési szabályokat: Izraelen belül 68 éve lenne erre lehetőség, mégis csak nagyon keveseknek sikerül.
Hiába tiltják az ország törvényei a bigámiát, a muszlimok jelentős része nem hajlandó lemondani a többnejűségről, de kihasználja az ország liberális jogrendszerét, és a második, harmadik, negyedik feleség az izraeli törvény előtt „gyerekeit egyedül nevelő nő”, aki magasabb családi pótlékra jogosult.
Hiába fenyeget börtönnel a lányok meggyilkolása, akkor is megteszik, ha „gyilkosságra kötelezett” a legtanultabb, diplomás fivér. A törzsi törvények erősebbek a civilizált környezetnél, a nyugatias ésszerűségnél, a humanitásnál.
Előfordulhat, hogy egy-egy ember, saját meggyőződéséből következően fellázad a törzsi törvények ellen, elmenekül Európába vagy Amerikába, ahol úgy él, ahogy az ottani törvények szabályozzák az életet, ámde ha tömegesen vándorolnak nyugatra a muszlim családok, akkor viszik magukkal a szokásaikat is, amelyek ellentétesek azzal, amit ma Európa helyesnek tart. Lehet, hogy jobban élnek mint származási helyükön – ez nem nagy csoda -, de a társadalmi elvárás-rendszer továbbra is fogva tartja őket. Éppen ezért, a közös jövő alakulása nem az egyes emberek jószándékán, tisztességén múlik, ahogy a nyugati, baloldali értelmiségiek hiszik, hanem azon az ideológián, ami harcban áll a Nyugattal.
