Közeleg az éves izraeli/zsidó-arab/játék és dokumentumfesztivál… igen, ez most így összeturmixolva. Amikor megláttam a programot, az első reakcióm az volt, hogy megint egy vagyont elköltünk a barátaimmal, a KLIKK-el, akikkel évek óta együtt megyünk ilyenkor moziba. Sok jó film van a programban. Néhányat láttam közülük, volt amiről már írtam is: a Homokvihar-t kötelező megnézni!

Most pedig a Jó halál című (magyarul az idióta Párnák közt címet adták neki, pedig a film szelleméhez, a szimpla fordításon túl legfeljebb a Méltó halál cím felelne meg, maximum) filmről írnék, ami morbid, de vígjáték, kb. olyan mértékben, mint az elhíresült “Élet szép”. Nagyon nehéz témát dolgoz fel, az emberi élet befejezését, a méltó halálhoz való jogunkat.

Az orvostudomány fejlődésével egyre nagyobb dilemma, hogy meddig kell egy betegnek szenvednie halála előtt csak azért, mert az orvosok az életmentésre esküdtek fel.

Amikor tudjuk, hogy a vég elkerülhetetlen, nincs gyógyulásra remény, csak a lassú leépülést és a beteg szenvedésének meghosszabbítását jelenti az élet minden áron való fenntartása, akkor a társadalmi konvenciótól mentes józan ész azt mondja, hogy ennek igazán nincs értelme!

Már jó ideje foglalkoztat engem is, pedig még a demencia jelei nem mutatkoznak és nem diagnosztizáltak nálam végzetes betegséget, de minden élet vége a halál, és egyáltalán nem mindegy az a mód, ahogy meghalunk. A méltó halálhoz minden embernek joga kellene legyen.

Izraelben már nyilatkozhat a beteg, amikor még tudata sértetlen, hogy életének mesterséges módon történő meghosszabbítását elutasítja (lélegeztető gépek és hasonlók), de azok, akik pokoli fájdalmakat kénytelenek elszenvedni, nem dönthetik el, hogy mikor vessenek ennek véget.

A film azzal indul, hogy egy ilyen, szenvedő barátnak akarnak segíteni eljutni a felszabadító halálhoz. Olyan szerkezettel, aminek az indítógombját maga a beteg nyomhatja le.

Minden mondat, minden apró részlet “beszédes” ebben az alkotásban: amikor az idősotthon uszodájában az elaltatásról esik szó, az állatorvos a legtermészetesebb módon mondja, hogy semmi probléma, már nagyon sok kutyát elaltatott… Mert a látszathumanista társadalmunk a kutyák fájdalommentes halálát állatbarát cselekedetnek tartja, hiszen miért is szenvedne az a szegény… embertársunk élete viszont szent, még akkor is, ha ő maga a pokolba kívánja.

Ez is azon izraeli filmek sorába tartozik, amelyek hitelesen adják vissza az izraeli társadalom fontos kérdéseit, profi eszközökkel, kiválló színészi játékkal, szeretetre méltó iróniával. Érdemes megnézni.

 

Comments Closed