Holt tenger

Holt tenger

A történet egy csizmasarkalással kezdődött, hogy másnap már a Holt tengerre néző szállodában folytatódjon…

Az a másnap 2014 december 31-e volt.

a túlméretezett ágy...

a túlméretezett ágy…

Könnyű vacsora után  a tv híradót nézve feküdtem le a túlméretezett ágyba.

Semmi buli, semmi ivászat…

Korai alvás, mert legfőbb vágyam volt lezárni ezt az évet, hogy egészen másként kezdjem a következőt.

Ádám keze majd ráfagyott a kormányra, amikor reggel értem jött, hogy kivigyen Ferihegyre.

Rajtam hat réteg ruha sem adott elég meleget. Aztán, már csak hántoltam a rétegeket…

A hirtelen elhatározástól kezdve, mintha minden azt szolgálná, hogy eljussak a „hegyek árnyékába” – a Massada alatti Holt-tengerpartra. Igaz, előtte két éjszakát nem aludtam, szerveztem, rendeztem, kárpitoztam, IKEA-szekrényt szereltem, jöttem-mentem, mint egy hatékony munkára kitalált robot… a dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor kinyomtattam a beszállókártyát, mert az véglegesítette az elhatározást: ahogy 2014-ben éltem, nem mehet tovább!

Teljesítőképességem határát feszegettem, rendre megbetegedtem, a jól végzett munka öröme helyett állandósult a hajsza.

Máskor migrénes rohamok kapcsoltak ki a mókuskerékből – most nem úsztam meg ennyivel.

A figyelmeztető jelek szaporodtak, egy darabig becsuktam a szemem, ám december végére a totális kimerültség eluralkodott rajtam.

A drasztikus változtatást jelképezte a döntés – megérdemlem, hogy pihenjek.

Egy munkamániásnak mindig nehéz leállni, és ha évtizedeken át a szükség realitása támogatja a nonstop melót, akkor már a pihenés gondolata is lelkiismeretfurdalást okoz: megtehetem én ezt? Megengedhetem magamnak szállodába menni, pár napig elengedni magam?

szembenézés önmagammal...

szembenézés önmagammal…

2015-ben 62 éves leszek.

16 éves korom óta dolgozom, ideje megtanulnom pihenni is.

Nem vágyom nyugdíjba, még rengeteg tervem van hátralévő életemre, ám az egyik lecke, hogy megtanuljak tudatosan lazítani. Elszakadni a konvencióktól, nem azt csinálni amit elvárnak tőlem, hanem azt, ami jól esik abban a pillanatban.

Meg kell tanulnom nemet mondani, a még oly csábító feladatokra is, és minél több élvezetes pillanatot begyűjteni.

Ahogy egyre nyilvánvalóbban csökken az az idő, amit ezen a földön eltölthetek még, úgy egyre kevésbé pazarolhatom ostobaságokra. A polgári naptár fordulója éppen úgy alkalom lehet a „kiigazításokra”, mint Rosh Hasana vagy Jom Kipur – az elhatározás a fontos. Tehát a 2014-es év utolsó napján egy teljesen új életet akartam kezdeni…

A Ben Gurion repülőtéren kivételesen Jeruzsálem felé vettem az iránytaxit. Naplementére érkeztem, percekkel azelőtt, hogy aznap az utolsó busz elindult Eilat felé. Segített a taxis, amikor ott állt meg, ahonnan a leghamarabb eljutok a buszmegállóba, segített a katonalány, amikor a lépcsőkön le, lépcsőkön fel szaladtam a bőrönddel, segített a katona, amikor a mozgólépcsőn megmutatta, hol találom a 444-est, segített a buszsofőr kitalálni, hogy melyik megállóban kell majd leszállnom… meghitt otthonosság vett körül, ahogy földet értem.

Amikor elhagytuk Jeruzsálemet, leszállt a sötétség. A buszon főleg katonák ültek, pötyögtek a telefonjukon, vagy már aludtak. Egyik megálló a másik után jelent meg az információs táblán, de senki nem szállt fel vagy le. Robogtunk a sötétben, a Google-térképen követtem az utat, mivel az Eged buszokon van WIFI. Másfél óra múlva értünk Massada környékére, ahol az egykori Bokek „folyó” ömlött a Holt tengerbe, a bizánci erőd tövében most tucatnyi szálloda szolgálja a pihenni vágyókat.

Harminc éve lesz 2015-ben, hogy Izraelben telepedtem le. A hirtelen elhatározásból született terv, hogy ezt az évet a Holt tengernél kell köszöntenem, 2014 legjobb ötlete volt.

A sötétben, amiben érkeztem, fel sem fogtam, hogy a 12 emeleti szobám ablakából a tenger látványába még a Jordán part sem zavar bele, nemhogy épület. A csendesen csobbanó semmiből csak másnap hajnalban bontakozott ki a tenger.

A Crowne Plaza nem olcsó hely, de ez az utolsó pillanatos ár azért is volt megfizethető, mert a szálló egy részében felújítási munkák zajlottak. Szilveszter és az új év első napja nem ünnep Izraelben, tehát hétközbeni akciós áron „urizálhattam”. A szoba igazán tökéletes volt – ekkora ágyon még életemben nem aludtam! Egyetlen problémám, hogy a WIFI elég gyenge, időről-időre ledobta a kütyüimet, amik nélkül azért a legnagyobb pihi közepette sem élhetek.

Ez volt a legnagyszerűbb évbúcsúztató, amit csak kívánhattam magamnak: változatosan könnyű vacsora, semmi alkohol, forró zuhany és édes álom hajnalig. Este gondosan kinyitottam az erkélyajtót, elhúztam a függönyöket, hogy a fényre ébredjek. Végtelen csend és nyugalom, felhők közepette csak fehér korongként emelkedett lassan a nap. A budapesti fagy után a plusz 15 fok is csodás volt számomra, és az elkövetkezendő napokban a hőmérséklet csak emelkedett, szombaton délben 25 fokon sütkéreztem…

lassan felkelő nap

pillantás az erkélyről

reggel a Holt tengernél

Comments Closed