Menashe Kadishman

Napokkal ezelőtt Menashe Kadishman egyik leghíresebb munkáját, az Izsák feláldozását tettem fel az Izraeli impulzusok oldalra… ma meg azt olvasom, hogy Menashe meghalt… Áldott legyen az emléke.

Nekem az 1985-ös New York-i kállításának katalógusa van meg tőle, amit valamikor 1986-ban adott a kezembe, miután a belső borítóján „összeboronált” Zvi Heckerrel, akinél akkoriban dolgoztam. Nagyszerű társaság jött össze  Zvi irodájában, igazán szerencsés voltam, hogy pár hónappal az országba érkezésem után belecsöppenhettem.

M.K. 1986

Kadishman mindenhol papucsban, rövidnadrágban és valamilyen vászondarabból kreált, ingszerű klepetusban jelent meg.

Rajzolj nekem birkát!

Rajzolj nekem birkát!

Sajátságos öltözete nem keltett elhanyagolt benyomást, ő ilyen volt és kész. Amikor megölelte az embert, érezni lehetett a frissen zuhanyozott ember kellemes illatát. Ebben nagyon „adott magára”.

Amikor megismertem, már Tel-Avivban lakott, híres volt, sokat dolgozott és küzdött a kilóival.

A Tel-Aviv jelképévé vált Kadishman szobor: a Felemelkedés

A Tel-Aviv jelképévé vált Kadishman szobor: a Felemelkedés

 

Tel-Avivban született 1932-ben. Szülei földművesek voltak, amolyan zsidó úttörők, akik a sivatag termővé tételében látták a maguk feladatát.

Menashe maga is birkapásztorként dolgozott a katonaság idején is. (Katonai egységek voltak számos későbbi kibuc magjának alapítói). Ez oly nagy hatással volt rá, hogy a birkák szinte „védjegyévé” váltak.

1947-től Londonban tanult szobrászatot.

Tizenhárom évig élt ott, nemzetközi nevet szerzett magának, megnősült, gyerekei születtek.

Visszatérve Izraelbe, munkássága szobrászként és festőként is kiteljesedett.

m.k.

Köztéri szobrai főként vasból készültek, felületük nyers, rozsdás, vonaluk kemény.

Ezzel szemben a festményei lágyak, nagyon színesek, és birkák, birkák, amerre a szem ellát…

A Velencei Biennáléra készített alkotása 1978-ben a „birka-projekt”- a művészet és a természet kapcsolatát feszegeti.

1995-ben kapta meg a legmagasabb állami kitüntetést, az Izrael Díjat.

2005-ben a Jeruzsálemi Filmfesztiválon mutatták be az életéről szóló dokumentumfilmet: „A kék birka” címmel.

Ebben a rá jellemző végtelen őszinteséggel tárja elénk öregkori életének egy napját.

Már nincs semmiféle „felemelkedés” – közel harminc évvel a tel-avivi szimbólummá lett szobor elkészülte után egy fáradt, napja nagy részében magányos öregember küzdelme önnön magával, a saját esendőségével.

Nyugodjon békében!

Comments Closed