10_mikéc – מִקֵּץ
mikéc – וַיְהִי מִקֵּץ שְׁנָתַיִם יָמִים – és két év múltán…
(Mózes 1.könyve 41. fejezet 1. bekezdésétől a 44. fejezet 17.bekezdés végéig)
Az eheti szakaszban folytatódik József története. Kiszabadul a börtönből, mert megfejti a fáraó álmát a hét kövér és a hét sovány tehénről. Kinevezik alkirálynak, hogy megszervezze a felkészülést a hét inséges esztendőre, amelyek majd eljőnek a bőség évei után.
Miután az aszály az egész térséget sújtja, a Kánaánban élők Egyiptomba mennek élelmiszerért, Jákov fiai is így tesznek. József pedig megleckézteti egy kicsit a testvéreit…
Ennek a szakasznak, és egyáltalán a József-történetnek egyik jellemzője, hogy a Mindenható eléggé kimaradt belőle – nincs felsőbb utasítás, hogy mit és hogyan kell Józsefnek tennie, hogy úgy mondjam, József maga magát viszi sikerre.
Megálmodja magának a sikert, és számos nehézségen keresztül, de megvalósítja önmagát. A történet nagyon emberi az elejétől a végéig, és az isteni bavatkozás majd sokkal később, a rabszolga-sorsra jutott nép megmenekítésével kapcsolatban tér vissza. József története a magában bízó, tehetséges ember siker-storyja. Ma úgy mondanánk, hogy jókor volt jó helyen, de csak azért, mert az emberek hajlamosan a történet szerencsés végkifejletét látni, ahelyett, hogy a megtett út egészét elemeznék.
Kétségtelen, József jó alapokat kapott apja, Jákov jóvoltából. De amig mentálisan éretlen volt, a megszerzett tudást butaságokra használta. Meg kellett ismerje a gödör mélyét ahhoz, hogy kialakítson egy értékrendet. A börtönben töltött idő emberismerettel gazdagította, így amikor végül a fáraó elé került, már valóban készen állt a feladatra.
A sikeres József nem kereste a testvéreit, akik a gödörbe taszították, kivárta, míg azok kényszerűen eljöttek, bár amikor elé járultak fogalmuk sem volt arról, hogy kivel állnak szemben. A „szivatás” akármilyen komolynak is tűnik, különösen a testvérek szemében, semmiképp nem bosszú. Ha József olyan ember lett volna, aki bosszút akar állni, már korábban és egyszerűbben is megtehette volna. De annál sokkal nagyvonalúbb ember volt.
Másrészt, a testvérek cselekedete mellett nem lehetett elmenni szó nélkül – a zsidók még nem gondolkodnak úgy, hogy az ellenük intézett támadást szó nélkül el kell fogadni, mert viselkedésükben alapvetően szabad emberek, a szolgalelkűség még nem fészkelte be magát, mint majd később látjuk az egyiptomi évek után .
A reflex-szerű ösztön a bosszú, ám az okos ember éppen abban tűnik ki, hogy a cselekedeteiben kontroll alatt tudja tartani az ösztöneit. József tehát kivár, nem küld e-mailt az apjának, hogy „élek, ne aggódj”, és nem bosszulja meg testvérein azt, amit ellene tettek.
A hallgatás részéről, szerintem nem közömbösség. Ha az embert a szerettei bántják meg, az nagyon fájdalmas dolog. Egy idegennel szemben fel lehet venni harcot, vissza lehet ütni, de mit tegyen az ember, ha az apja, vagy a testvérei tettek ellene valamit? A harag és fájdalom nehezen feldolgozható érzelmek, különösen ilyen esetben. A kivárás a megnyugvást jelentheti József számára, a testvéreknél pedig az eltelt időben lelkiismeretük felébredését, a megbánást.
Ugyanakkor, nem lenne igazságos, ha József azonnal keblére ölelné a testvéreit, hiszen az elkövetett bűnért bütetés jár. Nem szemet szemért tipusú primitív válasz, hanem egy olyan büntetés, amely során a testvérekben még inkább tudatosodik tettük szörnysége, ugyanakkor lehetőségük van arra, hogy önmagukat jobbá tegyék a felismerés által. A megélt dráma katarzissal végződik – majd a következő heti szakaszban.
