Múzeumkert_2012(9)

Megint Magyarországon. Nem, nem „jöttem vissza” abban az értelemben, ahogy 2006-ban, hanem egy projekten dolgozom, aminek egyik pillére itt van, a másik Izraelben.

A mentorom tanácsára azt a projektet dolgoztam ki részletesen, amiben a legjobb lehetek, mert mindazokat a képességeket és tapasztalatokat kívánja, amelyek bennem összegződtek eddigi életem során, miközben új kihívásokat is jelent számomra. Ezért vagyok most Pesten.

Azzal keltem, hogy ez nem mehet tovább – fáj minden tagom. Mióta itt vagyok alig sportolok, kiestem a rutinból, amely Tel-Avivban meghatározta a napom, hiányzik a napsütés, a levegő, a mozgás.

Miközben a reggeli kávémat ittam, rájöttem, hogy éppen egy éve kezdtem ott a rendszeres sportot – nem hagyhatom, hogy a lustaság elhatalmasodjon rajtam. Igaz, a környezet sokkal kevésbé kínál lehetőséget a mozgásra (nyócker, Palotanegyed), de ahelyett, hogy kifogásokat keresnék, miért nem sporttal kezdem a napom, beöltöztem és elindultam.

Futás és ütemes gyaloglás váltakoztatásával megkerültem a tömböt, Horánszky utca, Krúdy Gyula utca, Mikszáth tér, majd az Ötpacsirtán keresztül a Múzeumkert – ez látszott az ideális célpontnak.

Lassan két éve, hogy a Palotanegyed egyesület képviseletében részt vettem az egyeztetésen, amely a Múzeumkert felújításának terveit elemezte. Azóta sincs semmilyen változás a kertben: elhanyagoltság és parkoló autók.

Ezen a gyönyörű, napsütéses, októberi délelőttön, amikor már szerelték az ünnepi szinpadot, és rendvédelmisek táboroztak a Pollack téren, a Múzeumkert még elhagyatott hely volt.

A körúti fronton mintaszerű a fű, de ahogy elkanyarodunk a Bródy Sándor utca felé, a nemtörődömség egyre nyilvánvalóbbá válik.

Ha pedig ellenkező irányba haladunk, akkor a Múzeum utcai oldalon a kert parkolóba vált. Kivételezettek terepe, mint ahogy megtudtam az éppen bekanyarodó autó tulajdonosától, aki a Kossuth klubban dolgozik, hogy mindez egyeztetve van a Múzeum vezetésével…

Persze, két éve nem ezt ígérték a civileknek, de Magyarországon úgy tűnik, hogy az ígéretek megtartása nem tartozik a társadalmilag elfogadott etikai szabályok közé…

Nos, a mai nap nem alkalmas arra, hogy felhívjam a Múzeum vezetését, vagy az önkormányzatot, esetleg a tervezőt, hogy mégis, mi történt az elmúlt két év alatt, illetve, hogy miért nem történt semmi, ezért csak annyit tettem, amit bárki, aki a Palotanegyedben lakik, megtehet: lefényképeztem az autókat, és itt közlöm a rendszámaikat is, amelyeket a fényképek alapján azonosítottam, és mostantól meghirdetem azt a civil kezdeményezést, amely a Múzeumkertet visszaszerzi az itt lakóknak!

2012.10.23-án délelőtt a következő autók parkoltak a Múzeumkertben: HAY949, COD289, LOR468, IPV736, GXK189, IBN861, GZN564, ASY149, GMK078, CKF771, DRV019, LMY105, CLV030, LEM092, GKU621, HTN796, JPN903, IIZ886, KWZ925, LEN901, BA741TY Húsz személyautó és egy kisteherautó.

Igen, jól gondolják: személyes érdekből, jobb szeretném, ha parkoló autók helyett szabadtéri sporteszközök lennének itt, amelyeket a téli hónapokban átlátszó sátorral védenének, hogy begyűjtse az áldott napfényt, és reggelente itt edzhetnék! Mert az jó nekem!

Nem mellesleg, jó lenne másoknak is, akik a környéken laknak, hogy kicsit egészségesebben éljenek, hogy reggel feltöltődjenek energiával, éppen azért, mert leadhatják a súlyfeleslegüket, optimistábban kezdik a napjukat! Eleinte, bizonyára csak kevesen járnának ide, azok a megátalkodottak, akik a saját egészségük megőrzését  felelősségteljesen kezelik, de a jó példa is „fertőző” – egyre többen lehetnének. Ráadásul, az önkormányzat és a múzeum is együttműködhetne  a kölcsönös érdekek mentén:

1. A múzeum megszüntetné a parkolót a Múzeum utcai fronton.

2. Az önkormányzat magára vállalná a szabadtéri torna-eszközök telepítését, és a téli sátor létesítését.

3. A civilek, akik itt szeretnének sportolni, gyerekeket legeltetni, egyáltalán, szeretnének egy használható és tiszta parkot a lakóhelyük közelében, önkéntesen takarítanák a parkot, mégpedig úgy, hogy évi X óra parktakarítás ellenében kapnak használati jogot. Ma a FŐKER nem takarít, nem ápol, nem gondozza a növényeket, kivéve a bejárat előtti füvet. A múzeum mondjon fel a FŐKERT-nek, adja át a feladatot a Palotanegyed egyesületnek, amely megszervezi az önkéntes kertészek regisztrációját, és valamit-valamiért alapon kezeli a dolgot, mert másként nem megy.

Milliárdos beruházás helyett, lehet a kis lépések taktikájával előre haladni, arra nem kell éveket várni, hanem már ma el lehet kezdeni! És aztán tovább folytatni:

A Pollack téri pavilonból kiköltözteti a múzeum műszaki osztályát, azt átadja egy alkalmatos vállalkozónak, aki átakítja-felújítja kávéházzá, és megnyitja a Pollack tér felé nyiló kapukat, ezzel összekapcsolja a kietlen teret a kerttel. A bérleti díjból csak a kertre lehet költeni, olyan kiadásokat fedezni, amelyeket nem lehet önkéntes-munkával megoldani.

Hiszen a kert-alakítás valójában egy folyamat kellene legyen, nem egyszeri, drasztikus beavatkozás, ahogy manapság teszik. Kellenének persze szakszerű tervek, amelyeket a helyi kávéházban meg lehetne vitatni, és amikor a tervezők, a múzeum és helyi lakosság véleménye eljut a közös nevezőre, akkor felállítani egy időbeli ütemezést, amelyet aztán a forrásokhoz igazítva meg lehet valósítani. Ez lenne egy normális, XXI. századi közösségi térfejlesztés módszere, nem pedig az, hogy hagyjuk addig rohadni, amíg már tűrhetetlen, aztán az adófizetők pénzét a megkérdezésük nélkül hipp-hopp elkölteni, hogy aztán évtizedekig nézzék az eredményt, ha tetszik, ha nem, és mivel nekik semmi közük ahhoz, amit „kaptak”, nem is vigyáznak rá.