Natanjahu a Kongresszus előtt

Natanjahu beszédét minduntalan tapsvihar szakította meg kedden a Kongresszusban. Pedig a „nyugat” számára kemény mondatok hangzottak el.

A legfontosabb gondolatok:

” Egy valódi béke érdekében, hajlandók vagyunk lemondani őseink földjének jelentős részeiről. Meg kell értsék: Judában és Somronban a zsidók nem idegen telepesek!”
Egy valódi béke esetén, ami befejezi a konfliktust, lehetséges, hogy néhány zsidó település Izrael határain kívül marad, ez egy kölcsönös megállapodás kérdése. De az új területmegosztásnak tükröznie kell az azóta bekövetkezett demográfiai változásokat. Ezért Izrael nem fogadhatja ez az 1967-es tűzszüneti vonalakat, amelyek stratégiailag védhetetlenek.

Jeruzsálem soha többé nem osztható meg újra! Ez Izrael fővárosa!

A konfliktus megszünésének akadálya nem a Palesztin állam elfogadása, hanem Izrael létezésének elismerése a palesztínok részéről!  Én odaálltam a népem elé, és kijelentettem, hogy elismerem a palesztinok jogát a saját államukra. Azt javaslom Machmud Abasznak, hogy ő is tegye meg ezt – jelentse ki saját népe előtt, hogy elfogadja Izrael államát!

A palesztin menekültek kérdése nem Izraelben kell megoldódjon!

Izrael nem hajlandó béketárgyalásokat folytatni az al Kaida által megvezetett palesztin kormányzattal.”

A kérdés, hogy Európa mennyire érti meg a konfliktus kardinális pontjait, és egyáltalán, mikor fogja fel, hogy a történet nem pusztán az izraeliek és a palesztinok problémája.

Ha egyszer megértik, hogy nem parttalan engedményekkel, hanem határozott kiállással érhető el a béke, amely lényegét tekintve befolyásolhatja a lappangó európai-iszlám konfliktus alakulását. Ha megértenék azt, amit hajdan Bécs védői értettek az oszmán előretörés idején, akkor sokkal hamarabb rendeződhetne a konfliktus, mint ahogy ma sokan hiszik.

Ha egyszer megértik Európában, hogy  pro-palesztin álláspontjukkal a saját kultúrájukat sodorják egyre nagyobb veszélybe, akkor kevesebb ártatlan ember vére tapad majd a terrorhoz. Európa állásfoglalása döntő lehet az elkövetkezendő évtizedekre, éppen ezért,  nem ártana, ha az európai vezetők tanulnának a múltból, és végre helyes döntéseket hoznának. Európa felelőssége az izraeli-palesztin konfliktusban nem az, hogy segélyekkel tömjék a Hamasz terror-szervezetet.