Nem éppen gáláns ügy…

Katonai szakértők szerint Yoav Galant kitűnő vezérkari főnök lett volna. Nem lesz az.

Tíz nappal ezelőtt még nem volt világos, hogy mennyire jogosan foglalta el a telke szomszédságában lévő közterületet.  Miután a Számvevőszék elnöke  jogi és etikai szempontból alaposan megvizsgálta az ügyet, azt tanácsolta Ehud Barak  honvédelmi miniszternek és Benjamin Natanjahu miniszterelnöknek, hogy ejtsék   Galant jelölését, még akkor is, ha  „szakmailag” őt  tartják  a legalkalmasabbnak. Tegnap délután ez megtörtént.

A hadsereg jelenlegi főparancsnoka, Gabi Askenazi mandátuma  két hét múlva lejár, a hadügyminiszterrel való feszült kapcsolata okán egy nappal sem akarják meghosszabítani szolgálatát, így először az izraeli történelemben, 60 napra kijelölt, ideiglenes főparancsnoka lesz az Véderőnek. Elég abszurd helyzet, különösen, ha figyelembe vesszük a környező országok nem éppen csendes állapotát, Egyiptomtól Libanonig, Jordániától Gázáig.

Ugyanakkor, meg lehet érteni azokat is, akik szerint a hadsereg főparancsnoka nem csak kiváló katona, hanem minden tekintetben a legbecsületesebb ember  legyen, mert ő, személyében, minden katona  példaképe. Az IDF, mint tudjuk, nem egy operett-hadsereg – aki bevonul, az az életét teszi fel a haza védelmére.  Egy kis telek-mutyi talán nem a világ, de az erkölcsi feddhetetlenségnek annyi.

Az utóbbi években politikusok  és magas rangú katonák botrányai  kavarták az izraeli közvéleményt. Sokan a médiát okolják mindezért, holott a média éppen azt teszi, ami a dolga: a demokrácia „házörző kutyája”. Megugatja a gyanus dolgokat, hogy aztán a rendőrség, az ügyészség  kapja össze magát, nyomozza ki az igazságot, és azon túl, hogy büntesse a megbüntetendőt, állítson mércét – jó magas mércét a közügyek gyakorlásához.