Obama és a konfliktus
A mai AIPAC előtti Obama-beszéd már sokkal árnyaltabb volt, mint a csütörtöki.
Ez persze nem csoda, hiszen Obama már választási kampánya során is bizonyította – aktuális hallgatósága szerint változik beszéde tartalma.
Hogy ezáltal a beszédei némiképp ellentmondanak egymásnak, az nem olyan fontos. A lényeg a taps.
Taps volt és szívhezszóló magyarázat is.
A Hatnapos Háború tűzszüneti vonalát nem pont úgy gondolta – nem az lenne a határ, az csak a kályha, ahonnan kiindulnának a tárgyalások.
Megnyugatatta a zsidókat, hogy Izrael biztonsága igazán szívügye – bizonyára ezért nem tesz semmit Irán atomhatalommá fejlődése ellen, és továbbra is az arab világ demokratikus átalakulásról beszél – becsukja fél szemét, hogy ne lássa a fundamentalista csoportok erősödését.
Európához hasonlóan üdvözli a palesztin belső békét, mintha a Hamasz hódolt volna be a Fatachnak, és nem fordítva.
A palesztín vezetők ugyanott tartanak, ahol 1948 előtt – a zsidók tűnjenek el a térségből.
Minél több engedményt kapnak, annál inkább megerősödnek azon hitükben, hogy az alku nem ért véget.
Aki nem ismeri a közel-keleti mentalitást, az ne próbáljon békebíró szerepében tetszelegni – béke abból nem lesz.
Nagyon szépen lehet beszélni a békefolyamatról, ami eddig leginkább a terror erősödéséről szólt.
Nem az izraeli vezetés akadályozza a béke létrejöttét, hanem a „mindent vagy semmit” palesztin szemlélet.
Nem hajlandók tudomásul venni, hogy a hatvanhárom évvel ezelőtti alkalmat elszalasztották, a háborúkat elvesztették, hogy a palesztin menekültek és az arab országokból menekült zsidók között csak annyi a különbség, hogy amíg utóbbiakat befogadta és letelepítette a zsidó állam, addig a palesztínokat csak egyetlen arab állam fogadta polgáraivá – Jordánia.
Amit viszont úgy háláltak meg a palesztínok, hogy a király hatalmát akarták megdönteni (fekete szeptember).
Izrael 2000-ben kivonult Libanonból – a Hizballah izraeli katonákat rabolt a határ izraeli oldaláról, 2006-ban háborút provokált, rakéták százait lőtte izraeli településekre.
Izrael kivonult a Gázai övezetből 2005-ben. Az onnan indított rakéták megsokszorozódtak a dél-izraeli településekre.
Mégis, milyen területi engedményekre lenne szükség ahhoz, hogy a palesztínok végre saját lakosságuk boldogulásával foglalkozzanak?
Hogy fegyverek helyett élelmiszert vegyenek a segélyekből?
Hogy munkahelyeket teremtsenek rakétakilövő-állások helyett?
Valóban úgy gondolja Obama, hogy engedményekkel lehet megfékezni a terrort?
Akkor miért nem egyezkedett bin Ladennel?
…
Aki többet akar tudni az arab országokból menekült zsidókról:
(köszönet érte annak, aki lehalászta a YouTube-ról)
