Sababnyikim_שבאבניקים
avagy a doszik sem egyformák…
Az izraeli játékfilmek között is nagyon sok jót találni, ám a televiziós sorozatok jelentik az igazi „robbanást” (picuc = robbanás, a héber szlengben a nagyon jót jelenti).
Elég, ha megemlítem a „Hatufim” sorozatot, amelyből a sok-sok díjat begyűjtött, 6 évadot megélt amerikai adaptáció, a Homeland született.
Vagy a világsikernek számító Fauda, amelyet angolok és franciák is megvettek, annak ellenére, hogy csak héberül és arabul beszélnek benne…
Az új „robbanás” a Sababnyikim – jesivabóherek (jesiva-növendékek), akik Nespresso-t isznak a szobájukban, amit robottal takarítanak, interneten néznek tv-sorozatokat, fontos, hogy milyen márkájú az öltönyük, a kalapjuk, időnként kávéházban ücsörögnek, de izgalommal tölti el őket egy-egy Tóra-idézet megvitatása és házasságközvetítőhöz járnak, ha lányokkal akarnak találkozni.
Ez valami olyasmi, amiről még az izraeliek többsége is keveset tud: a háredi fiatalok hétköznapjai, konfliktusai, mai világuk sokfélesége.
2017.december 24-én kezdték vetíteni a sorozatot Izraelben, eddig 6 epizódot sikerült megnéznem az interneten, és alig várom, hogy lássam a következőt, mert jók, nagyon jók!
Az alapszituáció: különböző családi háttérrel rendelkező fiúk, a jesivák „Harvard”-ján tanulnak Jeruzsálemben.
Egy szobában lakik a parlamenti képviselő fia, aki apja autóját és hitelkártyáját használja, a „hucnyik”, new-yorki gazdag család sarja, akinek a húga legalább olyan okos a Talmudban, mint a feminista öntudati kérdésekben, a „frenk” Meir Sabag, aki egy szegény, keleti zsidó kereskedő nem is túl nagy eszű fia, de jó barát, és Gdalia, akit a rabbijuk költöztetett a három baráthoz, a „cul” (cádik verá lo = igaz ember, aki rosszul érzi magát), akit életre kellene nevelni…
A forgatókönyv minden mondata helyén van, a szituációk kidolgozottak, hihetőek és egyszersmint abszurdak, mint ahogy a háredi világ léte a modern Izrael államában. Brilliáns párbeszédek, kiváló zene és képalkotás, remek színészi játék…
A sorozat első részének bevezetőjében ott a konfliktus lényege: a hagyományok tiszteletéé és a korszerűségé, amely az élet minden területén döntések sorozatára kényszeríti a szereplőket.
Másfelől viszont egy olyan világ, amit a szekuláris zsidók Izraelben és másutt is egyhangú feketének látnak, a szemünk előtt színesedik ki, válik emberivé, szerethetővé.
Mindamellett, hogy köszönetet mondok a HOT-nak ezért a remek sorozatért, halálosan bosszant, hogy az egyes epizódokat a neten, különböző illegálisan feltöltött felületeken vagyok kénytelen megnézni, holott szívesen fizetnék is azért, hogy lássam őket. De a cég, amely nemcsak a sorozat elkészítésére, hanem a promotálására is nagyon sok pénzt költött, nem hozott létre egy fizetős, internetes felületet arra, hogy azok is élvezhessék akiknek objektív okokból lehetetlen tv-ben megnézni. Izrael határain kívül is sokan élnek, jómagam egy 1738 fős csoportot vezetek a Facebookon, Izraeliek Budapesten címmel, de hasonló csoportok szinte minden európai országban vannak. Kultúrálisan és üzletileg is hibás hanyagságnak tartom, hogy a tv-bemutatókkal párhuzamosan nem lehet egy hivatalos, fizetős oldalon követni az egyes epizódokat.
