Siker-lecke + katonásan

A siker-lecke sorozat bemutatta a kreativitás, a pozitív gondolkodás szerepét mindennapi életünkben. Úgy gondolom, mai viszonyaink közepette az ilyen irányú ismeretekre mindenkinek nagy szüksége van. És az ismeret nem elég, hinni is kell.

Ha a történésekhez való pozitív hozzáállásról van szó egy amerikai háborús film jut eszembe. A film egy művészetileg talán nem túl értékes, mégis a háborús filmek között jónak mondható, sikeres alkotás a „Kelly hősei” Az egyik szereplő a csudabogár figurát alkotó Donald Sutherland kedvenc mondása, hogy „utálom a negatív hullámokat” és „gondolkozz pozitívan”.

Igen, a katonai tevékenységben lényeges ez, mivel a parancsnokok, de az egyes katonák magatartása, cselekedetei emberek életét vagy egészségét is veszélyeztethetik. Ezért fontos a katonai kiképzés során a kreativitás, az alkotó szemlélet. Az elmúlt években a hadseregben történő negatív változások ellenére volt néhány pozitív mozzanat. Az egyik ilyen, a korszerű elemek megjelenése a kiképzésben. A legfontosabb, hogy a katonát fel kell készíteni a túlélésre. És itt nem csak a napjainkban népszerű TV sorozatokban bemutatott extrém helyzetekre gondolok. Egy kiképzés módszertani megbeszélésen számba vettük mire van szüksége a katonának. Felszerelésre, mindenféle csodakütyükre, fizikai felkészültségre, állóképességre stb. Egyetértettünk abban, hogy mindezekre szükség van, de leginkább gondolkodásra, kreativitásra. Ma már egyértelmű a jelszó: minden a fejben dől el!

„A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban még nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.” /Peter Derman a brit hadsereg különleges erőinek katonája./

Mivel a katonának a kiképzés során, készség szintjén kell elsajátítani bizonyos magatartásformákat, az amerikai hadsereg túlélési kézikönyve bemutat egy módszert, amely hasonlít a korábban említett „Mikhael módszerhez”. A lényeg itt is abban van, hogy:

1./ Mindenki mindenre képes.

2./Minden csak rajtunk múlik.

A formula a következő:
Size up the situation – /Mérd fel a helyzetet!/
Use all your senses – /Használd minden érzékedet!/
Remember where you are – /Emlékezz arra, hogy hol vagy!/
Vanquish fear and panic – /Légy úrrá a félelmeden és a pánikon!/
Improvise -/ Improvizálj!/
Value living – /Tiszteld az életet!/
Act like the natives – /Tégy úgy, mint a helybeliek!/
Live by your wits and learn basic skills – /Támaszkodj a józan eszedre, és sajátítsd el az alapvető ismereteket!/

Ha a kezdőbetűket összeolvassuk, megkapjuk a „survival” kifejezést, vagyis a túlélést. /US Army Survival Handbook/ A kézikönyv természetesen példák bemutatásával, magyarázatokkal is kiegészíti a formulát. Néhány idézettel szeretném érzékeltetni az eddigieket.

Szun Ce / Híres katonai teoretikus az ie.5. században./:”Fontolj és mérlegelj mielőtt lépnél” „ A legelső lépés egy túlélő szituációba kerülve, az elérhető leghatékonyabb eszközt használni: a gondolkodást. Amikor megállunk és gondolkodunk, akár csak egy pillanatig is, akkor már megkezdjük átprogramozni magunkat a sikerre. A gondolkodás nélküli tevékenység csak a véget sietteti. Erőt vesz rajtad a pánik, a félelem. Azonban ha leásol a tudatod legmélyére, összeszorítod a fogaidat, és azt kiáltod: Meg fogom csinálni! – úgy is lesz”

„A túlélés hasonló a küzdősportokhoz. Alapja az offenzív gondolkodás. Ez az eltökéltség, az agresszivitás és a „drágán add az életed” mentalitás”.

Úgy gondolom, hogy a kiképzési kézikönyvben leírtaknak hasznát vehetjük az élet más területein is. Valószínű a szükségletek felismerését mutatja, hogy gombamódra szaporodnak a különböző személyiségfejlesztő tréningek, tanfolyamok, gyakorlatok. /agykontrol, Darnel tréning, asszertív tréning stb./. Ezeknek az időnként csodaszerként bemutatott tevékenységeknek vannak előzményei.

Száz évvel ezelőtt jelent meg magyarul egy kis könyvecske. A címe „Egészség és önfegyelmezés” Szerzője Emil Coué francia gyógyszerész és a könyv lényege az önszuggesztió és a gondolkodás szerepe az ember életében. A mottót a következőkben lehetne idézni: „Vincit, qui se vincit, Az győz, aki önmagát győzi le.”.Couérol és írásairól a neten bővebben lehet olvasni, és az sem titok, hogy az agykontrol módszere lényegében Coué tevékenységének továbbfejlesztett, továbbgondolt változata. Hasonló a naponta ismételendő mottó is: „Minden nap, minden tekintetben jobban érzem magam”.

A gondolatok és a módszer érzékeltetésére három idézet:
-„Az embernek életigenlő világszemlélettől eltelten, mindig meg kell győződnie lenni afelől, hogy céljait el is fogja érni, hacsak nem valamely teljesen képtelen dologról van szó”.
-„Minden egyes határozott gondolatunk, legyen az akár jó, akár rossz, megvalósulásra törekszik és a fizikai lehetőségek határain belül valóban előbb-utóbb, mint kézzelfogható testi valóság, be fog következni még életünk folyamán.”
-„Mi vagyunk azok, akik saját életünk folyását intézzük és nem a Sors.”
/Emil Coué „Egészség és önfegyelmezés” Budapest. Novák Rudolf és Társa kiadó. Fordította és bevezetéssel ellátta Dr. Völgyesi Ferenc/

És végül még egy megjegyzés. Több évtizedes pedagógiai gyakorlatom alapján mondhatom, hogy egyetértek Polgár László, iskolai oktatásról megfogalmazott véleményével, melynek lényege, hogy a gyermek 3 éves korától 10 éves koráig a legfogékonyabb, hatalmas kreatív képességekkel rendelkezik, és az intézményesített oktatás a maga követelmény és elvárás rendszerével nem fejleszti, hanem gátolja a kreativitás érvényesülését. Természetesen vannak kivételek. Egy elhivatott jó pedagógus tud ez ellen tenni.

A pedagógia két alapvető modellt ismer. Az egyik a kötött tanterv és követelmény központú iskola, a másik a gyermekközpontú, a gyermek megismerését és képességei fejlesztését célzó iskola, nagy tanári szabadsággal. /Mindenki tehetséges bizonyos területeken./ Nem kívánok politizálni, de Magyarországon az új köznevelési törvény sajnos az első modellre épít, minimálisra visszaszorítva az intézményi és tanári önállóságot. Így lehet gondolkodni képes, kreatív egyének helyett „alattvalókat” nevelni.