Start-up nation
Saul Singer
Saul Singer és Dan Senor könyve újságírói remeklés.
Bár a héber kiadásnak (מדינת הסטארט-אפ) három előszava és az első fejezet előtt még egy külön előzetese is van, mégis úgy érzi az ember, hogy azonnal belevág a lecsóba – a csoda születésének részesévé tesz.
Dan Senor
Az a bizonyos előzetes Simon Peresz és Shai Agassi hatékony együttműködésének mesébe illő története – minden részlete olyan ami Magyarországon elképzelhetetlen… elmesélem, hogy miért, de előbb Simon Peresz előszavának néhány mondata, ami mindennél precízebben fogalmazza meg a két ország, Izrael és Magyarország közti különbséget:
” Az emberek jobban szeretnek emlékezni, mint képzelődni. Az emlékek csupa ismerős dolgot idéznek fel. Kevésbé félelmetes. A képzelet az ismeretlennel foglalkozik. A képzelet akkor szárnyal, ha elszakad a valóságtól. Ez veszélyes lehet. Az emlékezet olyasmivel foglalkozik, ami már nincs, tehát megváltozni sem tud. (Peresz naiv, nem ismeri a minden rezsim szája íze szerint változó történelmet… szerk.) A látomás a képzelet szülötte, egy olyan folyamat során, amelyet nem tudunk befolyásolni ezért minden köteléktől szabad.
Simon Peresz
Izrael új állama egy galuti zsidó képzeletében született. (Herzl Tivadar – szerk.) A száműzetés hosszú volt, majdnem kétezer éves – csak az ima maradt, ország nélkül. Ez őrizte a reményt, kapcsolta az országhoz apáink nemzedékeit. Az ima elszakad a valóság síkjától, mert a valóság túl nehéz. De mára, a végtelennek tűnő imák után visszatértünk egy aprócska országba, ínséges földre, ellenséges vidékre…
Ki kellett találjuk magunkat újból – a hátrányból erényt kovácsolni, hiszen nem csak az ország volt szegény, hanem azok az emberek is, akik ide érkeztek. Az egyetlen érték, amit magunkénak tudhattunk az az ember.
Nem a pénzadományokból épült ez az ország, hanem azoknak az embereknek az elszántságából, akik a nehéz, ismeretlen utat választották: kevéssel beérték, és hatalmasat teremtettek. Példa nélküli új életformákat, településeket alkottak, könyörtelenül keményen dolgoztak, de közben álmodtak, hogy minduntalan megújulhassanak. ”
Simon Peresz igazán nagyszerű példa arra, hogy egy államférfi, meglett korban is milyen nyitott lehet az újdonságra, és milyen sokat tehet azért, hogy az álmokból valóság váljék.
Shai Agassi
Shai Agassi 1968-ban született Ramat Ganban. Szülei 1850-ben menekültek Irakból Izraelbe, mivel az ország 1948-as megalakulása után az arab országokban egyre több atrocitás érte a zsidókat.
Ebben a két évben Izrael lakossága megkétszereződött – minden élelmiszert jegyre lehetett kapni és mindig, mindenből hiány volt, miközben folyt a felszabadítási háború… Az izraeliek életszínvonala a huszadik század közepén a XIX. századi amerikáét súrolta.
Shai 22 éves korában fejezte be a haifai Technionban a tanulmányait, mert egy súlyos autóbaleset következtében harci szolgálatra alkalmatlanná vált. Ezzel együtt, már mint számítógépes mérnök önkéntesként katonáskodott az Izraeli Véderő kötelékében.
1994-ben alapította az első számítógépes cégét, hét évvel később 400 millió dollárért adta el a SAP-nak. 2006-tól a SAP legfiatalabb alelnöke volt, évi 6 millió dolláros fizetésért, de ekkor már egyre inkább az elektromos autók felé fordult az érdeklődése.
Miközben a legnagyobb autógyártó cégek a hibrid-autókkal voltak elfoglalva, Agassi a benzintől való függetlenséget akarta megteremteni az izraeli közlekedésben. Mert nagyot álmodni, és az általa elképzelt „jobb hely” (Better Place) gondolatát Simon Peresszel osztotta meg, aki nem csak meghallgatta, hanem teljes mellszélességgel támogatta, nemzetközi kapcsolatait is bevetette, hogy előrevigye a gondolatot – Izrael legyen az a teszt-ország, ahol az elektromos autók feltöltő-rendszerét először kiépítik.
A sorozat következő része: Better Place
A sorozat kezdete: ITT
