Négy nap – két heti élmény

@i.Izrael.im.2018.03

2. nap

A Nespresso-gép nagyon népszerű volt ebben a csoportban… ketten is vittünk kapszulákat, amiket nagyon sikeresen bedolgoztuk a következő napokban…  Dupla Ristretto a második nap reggelén, aztán ketten elindultunk a szupermarket felé, a kedvenc “kenőcsért“.

A szomszédos utca a Trumpeldor, a temetővel. Ezt a temetőt 1902-ben nyitották, amikor még sehol nem volt a város, a zsidók, zömében Jaffón éltek, néhány család már a Neve Tzedekben…

Egyiptomból érkezett a kolera-járvány, és az áldozatokat nem lehetett a jaffói zsidó temetőbe elhantolni – az Oszmán Birodalm rendelkezéseinek értelmében. Ekkor a zsidó közösség képviseletében eljáró tanács Jaffótól északra megvásárolta ezt a területet, hogy végső nyugalomra helyezze a halottait.

Később az 1921-es, majd az 1929-es pogromok áldozatai is ide kerültek, egy-egy közös sírba. Tel-Aviv alapítói, a nagy családok, mint a Slus, vagy a Rokach is itt fekszenek, és ahogy a város nőtt már csak kiemelkedő személyiségek, polgármesterek, művészek nyugvóhelyévé vált, mert 1932-ben megnyílt az új köztemető a mai Tel-Aviv és Givataim határán.

A város alapításának 100. évfordulója (2009) előtt elkezdődött és máig tart a temető felújítása, amolyan nemzeti sírkerté alakítása, ami elég nehéz ügy, mivel igen nagy a zsúfoltság.

Mire visszértünk a bevásárlásból, a többiek is felébredtek, megterítették az asztalt… megint nagyszerű társaság jött össze: korábban egymást nem ismerő emberek harmonikus együttélése, valahogy mindenkiből a legjobbat hozta ki.

A mai program Jaffó volt, a bolhapiac, a régiségek és a kézműves apróságok vására. Mindenki vett valamilyen ajándékot a szeretteinek, még én is elcsábultam…

Egyre melegebb lett az idő az óváros kövei közt… mire végeztünk az ebéddel, láthatóan elpilledt a társaság, így a tengerparton sétálva azt javasoltam, hogy most pattanjunk fel egy buszra, váltsunk fürdőruhára és irány a tenger! A víz ilyenkor még hűvös, de a nap melengető sugarai könnyebbé tették a megmártózást. Itt éreztem először, hogy bizony a négy nap kevés, ha tengerre is akarunk menni, mert szívesen maradtunk volna, ha nem vár a délutáni programunk: Tel-Aviv legújabb lakónegyede – a jövő előképe: Park Tzameret.

A szó tzameret (צמרת) fakoronát és lombozatot is jelent, de itt inkább a vezetőség jelentésre apellált a címadó. Irányadónak is tekinthetjük itt a tervezést, hiszen az emeletek tekintetében egyre magasabbra tör, az épületek alatt többszintes mélyparkoló van, hogy a föld színe egyre inkább a gyalogosoké legyen. Azzal együtt, hogy itt gyalogos embert igen keveset láttunk…

Az agglomeráció 2×4 sávos, főútvonala, az Ayalon és a város egyik legforgalmasabb, északra vezető útja, a Dereh Namir közé zárt területet a múlt század kilencvenes éveiben kezdte felvásárolni a Habas társaság – az ottlakók családonként fél-egymillió dolláros végkielégítést kaptak, hogy elhagyják düledező házaikat. Az alakuló stratégia tervvel összhangban, 2002-ben engedélyezték a rendezési tervet, és 2005-ben kezdődött az építkezés.

Egyértelmű volt, hogy itt nagyon jó minőségű anyagokból, nagyon magas lakóépületeket célszerű építeni, amelyek a főútvonalak közelsége okán könnyen “feltárhatók” – az autók rövid úton behajthatnak a mélyparkolókba.

Philippe Starck  tervezte két, henger alakú épületbe persze nem mehettünk be, bár az egyik portás előzékenyen kinyitotta nekünk az ajtót, de a biztonsági szolgálat tovább nem engedett.

A lemenő nap fényében jártuk be ezt a területet, majd az Oscar Niemeyer tervezte Kikar HaMedinán át haza – a reggel vásárolt étel és a két palack vörösbor jó befejezése volt ennek a napnak.

* Oscar Niemeyer 1964-ben fél évet tartózkodott Izraelben. Tel-Avivban két terve valósult meg, bár nyilvánvalóan nem ő készítette a kiviteli terveket, az egyik a Dizengoff Center, a másik a Kikar HaMedina.

A sorozat következő része holnap lesz olvasható…

Comments Closed