1976 július 3-ról 4-re, virradóra hajtotta végre az IDF /Israel Defence Forces/ különleges egysége a kitűnően tervezett és végrehajtott, történelmi jelentőségű túszszabadító hadműveletet Entebbében.

Az akció a „Villámcsapás hadművelet” elnevezést kapta. Az akciónak egyetlen katona halálos áldozata volt: Jonathan Netanyahu alezredes az egység parancsnoka.

Július 4-én  Izrael népe ünnepelt. A siker egyben Izrael létjogosultságának bizonyítéka is volt, hiszen e nélkül az Air France 139-es járatának zsidó utasai a terrorizmus áldozataivá váltak volna.

Amíg a Bem Gurion repülőtéren ujjongó tömeg várta a kiszabadított túszokat, néhány száz méterrel távolabb a kemény kommandósok némelyike könnyes szemmel hozta le a gépről szeretett parancsnokuk koporsóját.

Joni temetésén a búcsúztatót Simon Perez  védelmi miniszter / a mai államfő/ mondta: „Ben Gurion újratanulta népünk lenyűgöző emberi értékeit és átérezte azt a mélységes tragédiát, hogy legjobb fiainkat korán elveszítettük… Egy fiatal nemzetnek szüksége van hősökre”.

A hősi halált halt fiatal tiszt emlékére az akció elnevezését  Jonathan hadműveletre változatták.

A modern kori Izrael történetében igaz az ősi prófécia „Júdea vérben és tűzben fog elesni, vérben és tűzben fog újból megszületni”.

Az 1948-tól napjainkig tartó időszak jellemzője a vérben és tűzben való születés volt. Háborúk, gerillatámadások, terrorcselekmények jellemezték ezt az időszakot. És ami még fájdalmasabb fiatal emberéletek ezreit követelték. Szinte nincs Izraelben olyan család, akiket ne érintenének a történések.

A hősökre az áldozatokra, mártírokra emlékezünk a polgári naptár szerinti május 8.  estétől.

Az új állam megszületése, fennmaradása, fejlődése az ország lélekszámához viszonyítva nagy áldozatokat követelt. Csak a háborúk és nagyobb hadműveletek során kb. 25 000 volt a hősi halottak száma és ehhez hozzá lehet tenni a sebesülteket, rokkantakat, özvegyeket, árvákat, gyerekeiket, elvesztő szülőket. Úgy gondolom mindenkinek, kijár az emlékezés, a tisztelgés.

Katonának lenni mindig is veszélyekkel járó vállalkozás volt, mégis Izraelben,  a fiatalok nagy többsége zokszó nélkül vállalja a kötelező szolgálatot, a tartalékosok teljesítik a „miluimból” /tartalékos szolgálat/ adódó feladataikat.

A  függetlenségi háború befejezésekor, 1949-ben  zajlott a következő beszélgetés Herman Wouk „Remény” című írása szerint:

„… most, hogy béke van, kell találnod valami hasznos elfoglaltságot.

– Nekem, nem kell munkát keresnem, Shayna, katona vagyok.

– Úgy érted, ez akarsz maradni? Katona? Hivatásos katona?

– Hívatásos katona, és miért kell ezért így bámulni?

A kislány rémesen fintorgott.

– Gógyshe parnoseh. /Nem zsidó mesterség/

– Halottad, Zev! Jobb lesz, ha visszamész vegyésznek.

– Már nem Michael. Ennek vége.  Nekem  maradt a nem zsidó mesterség. Végleg!

– Valóban? Kol ha’kavod./Elismerésem/ ”

Az emberiség története,  többnyire hódítások, háborúk, véres harcok története. Sok helyen ismerünk kitűnő hadvezéreket, katonákat. Így a zsidó történelemben is találunk tehetséges vezéreket kiknek tetteik írásos emlékekben is fennmaradtak.

Jerikó falai nem csupán a harsonaszó hatására omlottak le, hanem Józsué mesteri hadicsele tette lehetővé a város elfoglalását.

A rabló midianitákat Gideon meglepetésszerű éjszakai támadással űzte el a Yizrael völgyből.

Dávid és Salamon nem csupán az államépítésre fordított figyelmet, de a hadsereg megszervezésére és erődítmények építésére is.

Rechabeam Júda királya olyan erődrendszert épített ki, amely biztosította országa védelmét.

Moshe Dayan katonai és politikai vezetőként is legendás volt. A katonai tanintézetek többségében hadtörténelem oktatás keretében tanítják tevékenységét.

Arik Sharon hosszú ideig sikeres parancsnok volt. Az Ő nevéhez fűződik a Szuezi-csatornán való átkelés a Yom Kippuri háborúban.

Avraham „Bren” Adan későbbi tábornok tűzte ki az Izraeli zászlót a mai Eilatban.

Motta Gur az ejtőernyősök parancsnoka volt, és az Ö vezetésével foglalták vissza Jeruzsálem Óvárosát.

Jichak Rabin a Palmach egyik vezetője, a Hatnapos háború vezérkari főnöke, a későbbi miniszterelnök. Rabin volt a modern Izraeli hadsereg egyik megteremtője a korszerű kiképzési rendszer megvalósítója.  A Palmach múzeumban  Rabinra emlékezve több nyelven is hallhatjuk a magyar származású Szenes Hanna költeményét:

„Vannak csillagok, melyeknek fénye világit a földön,

Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.

Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világit,

Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.

Ezek a fények csillognak és különösen,

Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”

Ezen gondolatokkal tisztelgünk a hősök és az áldozatok emléke előtt.

httpv://www.youtube.com/watch?v=lfZ_LXzlfQQ

httpv://www.youtube.com/watch?v=LJlIx5R1Z3Y&feature=related

Comments Closed