Tisztelgés
1976 július 3-ról 4-re, virradóra hajtotta végre az IDF /Israel Defence Forces/ különleges egysége a kitűnően tervezett és végrehajtott, történelmi jelentőségű túszszabadító hadműveletet Entebbében.
Az akció a „Villámcsapás hadművelet” elnevezést kapta. Az akciónak egyetlen katona halálos áldozata volt: Jonathan Netanyahu alezredes az egység parancsnoka.
Július 4-én Izrael népe ünnepelt. A siker egyben Izrael létjogosultságának bizonyítéka is volt, hiszen e nélkül az Air France 139-es járatának zsidó utasai a terrorizmus áldozataivá váltak volna.
Amíg a Bem Gurion repülőtéren ujjongó tömeg várta a kiszabadított túszokat, néhány száz méterrel távolabb a kemény kommandósok némelyike könnyes szemmel hozta le a gépről szeretett parancsnokuk koporsóját.
Joni temetésén a búcsúztatót Simon Perez védelmi miniszter / a mai államfő/ mondta: „Ben Gurion újratanulta népünk lenyűgöző emberi értékeit és átérezte azt a mélységes tragédiát, hogy legjobb fiainkat korán elveszítettük… Egy fiatal nemzetnek szüksége van hősökre”.
A hősi halált halt fiatal tiszt emlékére az akció elnevezését Jonathan hadműveletre változatták.
A modern kori Izrael történetében igaz az ősi prófécia „Júdea vérben és tűzben fog elesni, vérben és tűzben fog újból megszületni”.
Az 1948-tól napjainkig tartó időszak jellemzője a vérben és tűzben való születés volt. Háborúk, gerillatámadások, terrorcselekmények jellemezték ezt az időszakot. És ami még fájdalmasabb fiatal emberéletek ezreit követelték. Szinte nincs Izraelben olyan család, akiket ne érintenének a történések.
A hősökre az áldozatokra, mártírokra emlékezünk a polgári naptár szerinti május 8. estétől.
Az új állam megszületése, fennmaradása, fejlődése az ország lélekszámához viszonyítva nagy áldozatokat követelt. Csak a háborúk és nagyobb hadműveletek során kb. 25 000 volt a hősi halottak száma és ehhez hozzá lehet tenni a sebesülteket, rokkantakat, özvegyeket, árvákat, gyerekeiket, elvesztő szülőket. Úgy gondolom mindenkinek, kijár az emlékezés, a tisztelgés.
Katonának lenni mindig is veszélyekkel járó vállalkozás volt, mégis Izraelben, a fiatalok nagy többsége zokszó nélkül vállalja a kötelező szolgálatot, a tartalékosok teljesítik a „miluimból” /tartalékos szolgálat/ adódó feladataikat.
A függetlenségi háború befejezésekor, 1949-ben zajlott a következő beszélgetés Herman Wouk „Remény” című írása szerint:
„… most, hogy béke van, kell találnod valami hasznos elfoglaltságot.
– Nekem, nem kell munkát keresnem, Shayna, katona vagyok.
– Úgy érted, ez akarsz maradni? Katona? Hivatásos katona?
– Hívatásos katona, és miért kell ezért így bámulni?
A kislány rémesen fintorgott.
– Gógyshe parnoseh. /Nem zsidó mesterség/
– Halottad, Zev! Jobb lesz, ha visszamész vegyésznek.
– Már nem Michael. Ennek vége. Nekem maradt a nem zsidó mesterség. Végleg!
– Valóban? Kol ha’kavod./Elismerésem/ ”
Az emberiség története, többnyire hódítások, háborúk, véres harcok története. Sok helyen ismerünk kitűnő hadvezéreket, katonákat. Így a zsidó történelemben is találunk tehetséges vezéreket kiknek tetteik írásos emlékekben is fennmaradtak.
Jerikó falai nem csupán a harsonaszó hatására omlottak le, hanem Józsué mesteri hadicsele tette lehetővé a város elfoglalását.
A rabló midianitákat Gideon meglepetésszerű éjszakai támadással űzte el a Yizrael völgyből.
Dávid és Salamon nem csupán az államépítésre fordított figyelmet, de a hadsereg megszervezésére és erődítmények építésére is.
Rechabeam Júda királya olyan erődrendszert épített ki, amely biztosította országa védelmét.
Moshe Dayan katonai és politikai vezetőként is legendás volt. A katonai tanintézetek többségében hadtörténelem oktatás keretében tanítják tevékenységét.
Arik Sharon hosszú ideig sikeres parancsnok volt. Az Ő nevéhez fűződik a Szuezi-csatornán való átkelés a Yom Kippuri háborúban.
Avraham „Bren” Adan későbbi tábornok tűzte ki az Izraeli zászlót a mai Eilatban.
Motta Gur az ejtőernyősök parancsnoka volt, és az Ö vezetésével foglalták vissza Jeruzsálem Óvárosát.
Jichak Rabin a Palmach egyik vezetője, a Hatnapos háború vezérkari főnöke, a későbbi miniszterelnök. Rabin volt a modern Izraeli hadsereg egyik megteremtője a korszerű kiképzési rendszer megvalósítója. A Palmach múzeumban Rabinra emlékezve több nyelven is hallhatjuk a magyar származású Szenes Hanna költeményét:
„Vannak csillagok, melyeknek fénye világit a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világit,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”
Ezen gondolatokkal tisztelgünk a hősök és az áldozatok emléke előtt.
