Uri Asaf
FÖLD SZÍNEK címmel látható Uri Asaf kiállítása az Izraeli Kultúrális Intézetben.
Uri Asaf a kétlakiság pozitiv példája. 1942-ban született Haifán, de alig volt öt éves, amikor szülei visszajöttek Magyarországra, éppen ezért a tudatosulás nyelve, számára már a magyar.
A Kőhang című 2001-ben megjelent kötete hátsó borítóján található ez az idézet önmagáról:
„Életem első öt évéből csak a zárókép maradt, a távozásé. Vitt a hajó Európa felé, valamivel biztonságosabb és nagyobb, mint az, amelyik szüleimet a világháború előestéjén Izraelbe hozta. Magyarországon nőttem fel és ott lettem vegyész. 1969 óta ismét Izraelben élek és a Jeruzsálemi Héber Egyetemen dolgozom. Huszonkét évig tartó budapesti életemből magammal hoztam egy kincset, amit csak négy évvel ezelőtt csomagoltam ki a kartondoboz mélyéről, ez a magyar nyelv. Azóta a kezében vagyok és nem telik el egy nap, hogy ne írjak valamit magyarul.”
Az Izraeli Kultúrális Intézetben látható kiállítása kapcsán fordultam hozzá néhány kérdéssel, e-mailben. Válaszai szűkszavúságukban is sokatmondóak:
ema: Vegyészként diplomáztál – a festészet és a költészet mikor fészkelte be magát a lelkedbe?
Uri Asaf: A festészet és költészet születéstől bennem fészkelt, és pár éves epizód után (1965 körül) csak 1990 től dugták ki a fejüket a külvilágra.
ema: 1947-ben hazajöttetek, 1969-ben hazamentél, aztán mikor jöttél megint ide? Hogy birod a kettős helybeli identitást – kérdezem én, aki magam is ebben élek egy ideje…:)
Uri Asaf: 1947 ben a szüleim visszajöttek, hogy túlélőket keressenek. És én csak jóval később leltem hazát. De ez máig is rejtély. Számunkra nincs szokásos értelemben vett haza. A kettős identitás szórakoztató. Akkor csukom be a fülemet amikor akarom.
ema: Négy versesköteted jelent meg, számtalan kiállításról szóló tudósítást találtam a Google-on, két utóbbit magam is láttam – személyesen egy mosolygós ember vagy, de a verseid, a képeid, legalábbis számomra, egy komor világról tudósítanak…
Uri Asaf: A világ sokkal komorabb, mint látszik, de az élet szép, és én a függönyön (párgod) túl is látok .
ema: A képeid témájában is fellelhető a bibliai kor, a Szombat hasábjain megjelent a Heti Midrás sorozatod – miért, és mióta foglalkoztat az „eredet”- történet?
Uri Asaf: A bibliai studium (limud Torá) az élet elsőszámú értelme, ezt a 70 -es évektől tudom.
ema: Olvastam egy szeminárium-vázlatodat kortárs izraeli költőkről. Te magyarul írsz. Izraeli, vagy magyar költő vagy, szerinted, vagy ne kérdezzek ilyen butaságokat?
Uri Asaf: Nem tudom ki vagyok. Csak azt ami nem. Csak magyarul írok.
ema: Másként kérdezem ezt az identitás-keresős kérdést – milyen festőkkel, költőkkel tartasz kapcsolatot? A jeruzsálemi képzőművészek szövetségébe tartozol vagy tartoztál, de ez mennyire szoros emberi kapcsolat, vagy erre nincs is szükség az alkotáshoz?
Uri Asaf: Több helybéli (magyarországi) festő író barátom van, Izraelben kevesebb. Ott a művészvilág eléggé heterogén és zárt. Nagyon kevés emberrel van szoros emberi kapcsolatunk.
ema: Mostanában inkább festesz, mert ahogy tudom 2006 óta nem jelent meg köteted.
Uri Asaf: Nálam a rajz-festés és az írás egyszerre történik. Kötet nincs de lapokban állandóan megjelenek.
MA KÉTSZER az égre néztem,
és azt hittem,
hogy kivételez velem,
és nekem csak ragyogó kékségét mutatja.
A völgyben fekvő áldozat is így gondolta.
Egészen addig a napig.
A szemtanú olajfának nincs vétójoga,
csak tűr, mert úgyis tudja,
hogy a porhanyós föld
a téli esőtől hamarosan megtisztul.
A gazdag termés alatt
marokra fogom az ágat,
a fekete fürtöket,
végre én is olajbogyót szedek.
Uri Asaf megjelent kötetei:
2001 – Kőhang
2002 – Szándékos lassúsággal
2003 – Gyöngéd planéta
2006 – Festőversek
A Vince kiadó könyvesboltjában az Izraeli Kultúrális Intézet földszintjén megvásárolhatók.
