14_váéra – וָאֵרָא

váéra – וָאֵרָא – és megjelentem…

(Mózes 2. könyve – 6. fejezet  3. bekezdéstől 9. fejezet végéig)

És újra megjelenik az Úr. Mózes hiába igyekszik kibújni a feladat alól, hiába látja reménytelennek, hogy a fáraó csak úgy elbocsássa népét. Hiába panaszkodik, hogy az első kísérlet után a helyzetük még rosszabb lett,  még többet szenvednek a rabszolgasorban…

A fáraó nem szivesen engedi el a szolgákat , de a szövegben utalást találunk arra nézve is, hogy mintha a Mindenható még rá is segített volna arra, hogy a fáraó szive kemény maradjon, és ne akarja elengedni a hébereket.

Azt mondja az egyszerű népi bölcsesség, hogy amit az ember könnyen, mintha ajándékba kapna, azt kevéssé becsüli. A szabadság pedig értékes kincs, amit különösképp akkor érzünk értékesnek, amikor nagy a hiány belőle.

Fiatalkoromban, amikor a „béketábor” részeként élveztük a szovjetek aggódó figyelmét, szívesen neveztek el dolgokat a nemlétező szabadságról – Szabad Nép, Szabad Föld, stb. az egyszerű ember pedig titokban hallgatta a Szabad Európát – amit nem volt szabad… Aztán, valahogy ránkszakadt a szabadság – egy birodalom cserepeire esett szét, egy másik fal meg leomlott, és persze, voltak helyes fiatalok, akik stencilezett papirokat olvastak és adták tovább, de Krassó György  sem a barrikádon halt meg, hanem az örömteli meglepetéstől, hogy vége… Vége a „létező  szocializmusnak”.

Ahhoz, hogy megbecsüljük a szabadságot, a békét, úgy tűnik, elengedhetetlen, hogy harcoljunk érte, hogy „megfizessük az árát”. Vagy legalább az tudatosodjon bennünk, hogy nincs semmi ingyen, a munka java még hátravan …

Hogy érzékeltessék a héberek istenének hatalmát, Áron odadobja a bűvös pálcát (amely a szabadulástörténet visszatérő kelléke lesz) a fáraó elé, és az kigyóvá válik. Csakhogy a fáraó papjai is meg tudják csinálni ezt a trükköt – az ő pálcáik is kigyókká változnak. Azt nem tartja elég meggyőzőnek a fáraó, hogy a „zsidó kígyó” lenyeli a fáraó papjainak kígyóit.

Ekkor következik az a 10 csapás (a Nilus vize vérré változik, békák árasztják el az országot, stb.), amely elég rémes, az elejétől a végéig, de csak az utolsó birja rá a fáraót arra, hogy elengedje a zsidókat.

Kezdetben a fáraó papjai is képesek a „varázslatra”, a vizet ők is vérré tudják változtatni (ebben az emberiség mai napig képes  „jeleskedni”), sőt, a békagyártás is elég jól megy nekik. A tetvekkel szemben azonban már tehetetlenek.

Egyre nagyobb humanitárius kárt okoz a héberek istenének győzködése… Az egyiptomiak szenvednek, de a fáraó, a maga palotabunkerében továbbra sem hajlik a megegyezésre. Rossz vége lesz ennek – mondják a tanácsadói, de ő továbbra is ellenkezik.

Hogy mindez hová vezet, azt látjuk majd a következő héten.

Megjegyzés: a képek  2009.április – biharkeresztesi rajzpályázat különdíjazottai