Visszatérés – éppen most?
Mikor érdemes visszatérni Izraelbe? Valamikor, a hatnapos és a jomkipuri háború idején akkor jöttek haza az izraeliek, amikor minden katonára szükség volt. Talán, most is így lenne, de inkább ne legyen szükség a bizonyításra.
Az ország elhagyása és a visszatérés indokai személyesek, valójában senkinek semmi köze hozzá. A legtöbb visszatérő itt született, aki tanulmányai, munka miatt vagy családi okból kifolyólag éveket töltött külföldön.
A Magyarországra visszament olék (Izraelbe bevándorlók) potenciális tosávim chozrim (Izraelbe visszatérők) nem csupán azért, mert nő a zsidóellenesség, és romlik a gazdasági helyzet, hanem mert legtöbbjük visszavágyik Izraelbe. Valamiért nem jött össze első alkalommal, valamiért a magyar gyökerek erősebbek voltak – idős szülők, értelmiségi foglalkozás amely nehezen volt konvertálható Izraelben, intellektuális magány -, de ha eközben beleszerettek ebbe a levantin zűrzavarba, akkor a lelkükben ettől már nem szabadulnak.
Nagyon sok emigráns magyar elmondta már, hogy egy idő után a két hazához való kötődés kialakít egy „útközben” érzést: ott, ahol éppen tartózkodik, a másik otthona után vágyódik. Svédországban kalocsai himzéssel teli a nappali, és Magyarországon a jól működő demokrácia hiányzik neki. De lehet ezt másképp is megélni, mégpedig úgy, hogy mindkét hazától az ember azt várja el, amit adni képes, nem többet és nem kevesebbet. Ma már nem kell felszámolnunk mindent Magyarországon ahhoz, hogy Izraelben éljünk, és az Izraelbe való visszatérés olyan energiákat szabadíthat fel bennünk, amelyeket talán magunk sem ismertünk.
Új életet kezdeni sosem késő – ma már nem osztom apám véleményét, hogy nyugdíjasként a kulturális közeg megváltoztatása lehetetlen, hiszen az internet és a műholdas tv-csatornák tömege mellett nem veszíti el az ember a kapcsolatokat. Ami apám számára 25 évvel ezelőtt érthető indok volt, ma már nem állja meg a helyét.
Más kérdés a megélhetés. Amikor valaki amellett dönt, hogy visszatér Izraelbe, tulajdonképpen ez a legfőbb szempont: tud-e olyan munkát találni, amely jobb számára, mint amit Magyarországon csinálhat? Itt jelentkezik az értelmiségiek igazi problémája. Jó munkát szerezni, vagy önálló vállalkozást indítani Izraelben csak azért nem könnyű, mert mind az új bevándorló, mind a visszatérő kapcsolati rendszere hiányos. Lehet, hogy valaki évtizedek óta jár ide konferenciákra, tudományos munkája egy része is ide kötődik, de amikor arról van szó, hogy ebből kell megéljen itt, akkor lehetnek problémái.
Vannak olyan értelmiségi ismerőseim, akik Magyarországon is munkahely-változtatásra, karrierváltásra kényszerülnek. Számukra a megújhodás lehetősége a visszatérés, és csak rajtuk múlik, hogy mennyire mernek ebbe belevágni.
Azt, mindenesetre érdemes tudni, hogy Izraelben az „időszámítás” sokkal gyorsabb, mint Magyarországon. Szerethető, izgalmas, de hozzá kell szokni. Az átállás időt vesz igénybe. Itt tudatosul az emberben az, hogy mennyivel maradt le azon évek alatt, míg Magyarországon volt. Ezért egy biztos munkahely nem csak anyagi, hanem bizonyos értelemben lelki támasz is – a napi rutin kezdetben kifejezetten hasznos ebben az akklimatizációs folyamatban. Más kérdés, hogy egy idő után a szellemi szabadfoglalkozásúak réme, de ha a kezdeti hónapokat tudatos felkészüléssel tölti az ember, akkor ki lehet bírni.
Izraelben rengeteg munkalehetőség van, de nem mindegy, hogy az ember milyen munkát végez. Amíg az új bevándorlók legnagyobb csapdája, ha héber tudás nélkül pénzkereset után rohangálnak, a visszatérők, akik már, vélhetően tudnak héberül, mindegy, hogy milyen munkát végeznek kezdetben. A lényeg, hogy pénzt keressenek, és ezen közben tudatosan építsék fel a jövőjüket.
Határozott jövőkép nélkül, „majd lesz valahogy” alapon Izraelbe visszatérni felelőtlenség. Egy újabb kudarcra való biztos recept. Ellenben semmi akadálya annak, hogy akár előre gondoskodva valamilyen munkáról és lakásról, a pénzkereset mellett alakítsa ki az ember azt az életprogramot, amit minden szempontból jónak tart. Természetesen, ebben nem mellékes az ember életkora, de éppen az én példám jó arra is, hogy ne rettenjen el senki az újrakezdéstől – 58 évesen „kattintottam a restart-ra”.
